„A legegyértelműbb német befolyás azonban az unió gazdaságpolitikájában érzékelhető, hiszen a válságból való kilábalást célzó megszorításokat, a közkiadások és bérek csökkentését, az adóterhek emelését, a privatizációt, a nyugdíjkorhatár növelését elsősorban Angela Merkel kormánya erőlteti Európára. Német szempontból ez teljesen érthető, hiszen az exportban élen járó hazai vállalatok érdekeit kell védenie Berlinnek, amelyek az eurózóna fenntartásában érdekeltek.
Az EU integrációjának mélyítésére és az eurózóna megvédésére irányuló berlini törekvések azonban éppen az ellenkező hatást váltják ki: agresszív receptjével Németország ellöki magától Európát. Alig van már olyan ország az Európai Unióban, amelynek parlamentjébe az utóbbi években ne kerültek volna szélsőséges nézeteket valló, unióellenes, illetve a protestszavazatokat begyűjtő pártok. Franciaországban az elnökválasztást pedig az a Francois Hollande nyerte, aki ellenzi a Berlin által erőltetett, a költségvetési fegyelmet biztosító uniós pénzügyi paktumot.