„Kim Lane Scheppele, a Princeton Egyetem tanára a New York Times hasábjain jelentetett meg egy cikket a TEK-ről. Nem kímélte a szervezetet létrehozó miniszterelnököt, a szervezet vezetőjét, és magát a szervezetet sem. Az elismert egyetemi oktató igen részletesen ismertette, hogy szerinte mi a baj a TEK-kel. Azt csak felületesen érintette cikkében, hogy ez a szervezet az, amelynek parlamenti ellenőrzése meglehetősen nehéz. Amikor a Nemzetbiztonsági bizottság elnöke voltam, hosszas huzavona után tudtam csak elérni, hogy lehessen a bizottságnak kihelyezett ülése a TEK-nél, hogy legalább valamit lássunk abból a »hatalmas« munkából, amiről sokszor csak a TEK grandiózus sajtótájékoztatói okán értesültünk.
A cikk megjelenését követően rögtön reagált a TEK vezetője. Idézem az MTI-hez leadott nyilatkozat egy részét:
»A TEK azért jött létre, hogy a magyar emberek biztonságát garantálja, ennek minden - törvény által szervezetünk jogkörébe utalt - eszközzel maradéktalanul eleget tesz és a jövőben is ennek mentén végzi tevékenységét.«
Az egész reagálás ciki, de ez a része különösen az. A TEK, mint a magyar emberek biztonságát garantáló szerv. Nem tudom ki, hogy van vele, de engem aggodalommal tölt el, hogy a miniszterelnök magántestőre dandártábornoki rangban akarja szavatolni az én biztonságomat is.
Azok után meg főleg, hogy amikor kritizálni mertük a TEK létrejöttét, pénzszórását, titkolódzását, akkor a Magyar Nemzet 2011. január 15-i számában a személyi testőrből lett főigazgató a következőt mondta: »a 12,5 milliárdos éves költségvetésüket bírálók is elcsendesednének, ha belekeverednének egy túszejtéses bankrablásba, amelyből a TEK szabadítaná ki őket«.
Az pedig a kis színesek közé tartozik, hogy a kihelyezett ülésünk után a főigazgató megajándékozott egy pendrive-val. A dologban az volt a furcsa, hogy a pendrive egy lőszerformába volt belehelyezve.”