„Főtisztelendő Érsek Úr, Eminenciás Uram!
Mély megrendüléssel hallgattam múlt vasárnap az Élet Menetén elmondott szavait. Kérem, engedje meg, hogy a magam nevében, pártom, a Demokratikus Koalíció nevében és minden jóérzésű magyar ember nevében szívből jövő köszönetet mondjak értük. Eminenciád kétszáznál is kevesebb szóból álló beszéde a római katolikus egyház talán legfontosabb magyarországi üzenete volt az elmúlt 47 évben, a II. Vatikáni Zsinat Nostra aetate kezdetű nyilatkozata óta, amelyben a zsinat, emlékeztetvén »arra a kötelékre, mely az új szövetség népét lélekben összeköti Ábrahám törzsével«, kinyilvánította, hogy ami Krisztus „szenvedésében történt, sem az akkor élő zsidóknak, sem a mai zsidóknak nem számítható be megkülönböztetés nélkül” és kifejezte »sajnálatát a gyűlölet, az üldözések és az antiszemita megnyilvánulások miatt, bármikor és bárki részéről érték a zsidókat«.
Szeretném különös nagyrabecsülésemet kifejezni Eminenciád iránt, amiért üzenetét nem fölkérésre mondta el, hanem lelkiismerete szavát követve, belső indíttatásból tartotta fontosnak, hogy a Parlament falai között április 3-án elkövetett gyalázat nyomán megszólaljon. »Ami adatik néktek abban az órában, azt szóljátok; mert nem ti vagytok, a kik szólotok, hanem a Szent Lélek.« (Mk 13,11)”