Regisztráció | Elfelejtett jelszó | Felhasználó törlése

2012. április 17. 12:07

Józsefvárosi voltam, büszke minden Kisfaludy utcai golyónyomra: őszintén szólva többször ábrándoztam arról, hogy egymagam legyőzök egy ávós ezredet, mint hogy egyedül megnyerem a foci-vb-t.

„Egy szép, jeges márciusi délelőtt épp azt tervezgettem, hogyan fogom felavatni a teljes havi zsoldomért vásárolt ÖKM magazint (egyházi iskolába jártam még pár hónappal korábban, ezért nem vertem bele azonnal, mint valami bunkó), amikor remegő szájjal jött az ütegparancsnok, hogy hívat az Elhárítás.

Jól beszartam, mert politikailag a legkevésbé sem voltam naiv. A József körúton egy házban laktunk Mécs Imréékkel, Kőszeg Ferenc, aki a szememben egyszerre volt a gyűlöletes komcsik és a meg nem dugott nők elleni titkos háború hőse, a mamám régi haverja volt, és nem sokkal előtte még tök szerelmes voltam egy Inconnu csoportos ellenzéki művész húgába. És amúgy is, Józsefvárosi voltam, büszke minden Kisfaludy utcai golyónyomra: őszintén szólva többször ábrándoztam arról, hogy egymagam legyőzök egy ávós ezredet, mint hogy egyedül megnyerem a foci-vb-t. (...)

Lassan azért végre ráfordultak a lényegre: őket – velem ellentétben – nagyon érdekli, mi történik a magyar katolikus egyházban, illetve – velem megegyezően –, hogy mi sül ki ezekből az új politikai pártokból. Ezért mi lenne, ha most csak mesélnék nekik a papokról, leszerelés után viszont beépülnék a Fideszbe (hiszen a KISZ-t, egyházi gimnazistaként nyilván utálom, amit ők abszolúte megértenek), eljárnék a gyűléseikre, valami funkciót is vállalnék akár, aztán néha találkoznánk, és elmesélném, mit tapasztaltam.

Vagy gyengeelméjűek voltak, vagy rólam feltételeztek ilyesmit, de ragaszkodtak ahhoz, hogy ők nemhogy utálnák a friss ellenzéket, de egyenesen drukkolnak a zsenge Fidesznek. Annyira drukkolnak, hogy direkte aggódnak értük, nehogy ezek a forró fejű, tapasztalan kölykök valami butaságot csináljanak. Én egyfajta szelep lennék, aki szintén csak segítene a zöldfülű ellenzéken azzal, ha néhanapján jelentenék róluk. Bárcsak ilyen nagybácsija lenne mindenkinek!”

A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/35574


Összesen 40 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
időrendben | fordított időrendben | értékelés szerint


A történet érdekes, kérdés, mennyi benne a fantázia műve. A beszédmód gyalázatos, különös tekintettel az egyházi iskolai múltra. Ez így vagány mostanában?


"anno volt puccskísérlet a fideszben, csak megbukott, akkor páran ki is léptek, olyanok, akik aztán az új pártjukban komoly karriert futottak be

az a különösen érdekes, hogy az ilyen elképesztően tehetségesnek látszó, több pártban is vezető szerephez jutó politikusok aztán az egyéni megmérettetésekben a választáson úgy tűnnek el a futottak még kategóriában, mintha ott se lettek volna"

Valóban érdekes. Ők már nincsenek a parlamentben. Nem is akadályozzák - nem is tudják - hogy napirendre kerüljön az ügynöktörvény. Ellenben akik a parlamentben ülnek azok tudják. És akadályozzák is.

Vajon miért...

("Egyéni megmérettetésről": a zemberkenek különös tehetsége van "terhelt/titkolt" múltú politikusokat helyzetbe hozni - a tapasztalat ezt mutatja)



Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés

Felhasználónév:

Jelszó:


Regisztráció | Elfelejtett jelszó