„Századunk egyik legvitatottabb témája a családon belüli szerepek kérdésköre: míg a patriarchális társadalmakban az elmúlt pár évszázadban a nők reprodukciós képességüknek kiszolgáltatva éltek és írni-olvasni sem tanulhattak meg, ma már számos alternatíva áll bárki rendelkezésére. Több bejegyzésem is született már a témakörben, ezért most inkább az elméletek alkalmazását nézzük meg: azt, hogy miként működik mindez a legkisebb és legszorosabb társadalmi egységben, a családban. Igen, a működik szót használtam: most azok az esetek érdekelnek, ahol a modell sikeres, nem csupán az eltűrt, szenvedéseket hozó egyetlen formai keret.
Érthető, ha a 21. század felvilágosult, művelt és érzékeny embere beleborzad, ha a házimunkát egyedül, ereje fölött végző, intellektuális és teljesítményalapú önmegvalósítástól megfosztott, néma rabszolgasorba taszított emberi lénnyel találkozik. Kuriózumként, mutogatnivaló érdekességként tűnnek fel a nyilvánosság előtt azok a mélyen vallásos családok és természeti népek, ahol a férfi az úr a háznál, míg az – ennek ellenére – boldog asszonypajtás amolyan oldalbordaként foglal helyett az úr balján, és csak engedéllyel hagyja el a konyhát. Klasszikus bulvárpélda a jelenségre a hagyományőrző cigány háttérből érkező Bódi Guszti-Margó házaspár, akik örömmel és lelkesen nyilatkoznak úton-útfélen arról, hogy náluk az utolsó szó mindig a férjé, és Margó fő feladata az, hogy Guszti szükségleteit üdén és frissen kiszolgálja. A különböző egyistenhitek vallásos gyülekezeteiknek többségénél hasonló a minta: a férfi a családfő, a nő a család összetartó ereje, a konyhai tűzhely őrzője.