A baloldal egyszer már tönkretette az országot, és ebben nagy szerepe volt Dobrev Klárának

Brüsszel régi és új emberei ugyanazt az utasítást hajtják végre.

Tényleg jó ötlet volt magabiztosan bulvárkacsának minősíteni az ügyet, vagy még az utolsó nap esetéjén is mismásolva nyilatkozni az egészről?
„Tényleg jó ötlet volt magabiztosan bulvárkacsának minősíteni az ügyet, teljes mellszélességgel támogatni az elnököt, elszaladni a parlament folyosóján az újságírók elől, lelkesen üdvözölni a bizottság jelentését, vagy még az utolsó nap esetéjén is mismásolva nyilatkozni az egészről? A mostani válságkommunikációt (amely minden bizonnyal azt emeli majd ki, hogy – szemben a korábbi időszakkal – most lett következmény) jelentősen megkönnyítené, erősítené, ha a kormánypárti szereplők az elmúlt hetekben okosabb, előrelátóbb – hogy ne is említsem ezt a szempontot: bátrabb – stratégiát követnek, és már a botrány nyilvánosságra kerülésétől úgy viselkednek, úgy fogalmaznak, hogy az akkor se legyen megmagyarázhatatlan, ha az ügy végén el kell búcsúzni az államfőtől.
Érdekes ugyanakkor, hogy miközben a jobboldali politikai szereplők - az egy szem Pokorni Zoltán kivételével - nem lehetnek túl büszkék a megszólalásaikra (vagy azok hiányára), a túlzott párthűség miatt sokat szidott jobboldali média és véleményvezér kör egy része kifejezetten példamutatóan teljesített. A Mandiner, a Konzervatórium, a Jobbklikk, Békés Márton, Stumpf András, Techet Péter vagy Fricz Tamás, de még mai számában a Magyar Nemzet szerkesztősége is példát mutatott arról, hogy nem csak egyetlen mérce, kapaszkodó létezik, hogy érdemes néha kidugni a fejünket a párthomokozóból. Sajnálhatják, akik elszalasztották az alkalmat.”