Hermész
Régóta kísért a gondolat, hogy egyre kevesebb olyan embert látok, aki valamilyen. Aki határozott karakterrel bír.
Borókai Gábor tegnapi írásából, amelyben azt indokolja, miért szedette le Schmittes cikkemet, sokan az olvasták ki, hogy én önhatalmúlag, a szerkesztőséget megkerülve tettem ki az anyagot.
„Schmitt-ügy, cikkem eltávolítása. Kénytelen vagyok röviden helyre tenni valamit, mielőtt általános lesz a tévképzet, hogy én amolyan elszabadult hajóágyú vagyok, aki a saját lapjának oldalát hekkeli meg, azon egotrippel. Borókai Gábor tegnapi írásából, amelyben azt indokolja, miért szedette le Schmittes cikkement, sokan az olvasták ki, hogy én önhatalmúlag, a szerkesztőséget megkerülve tettem ki az anyagot. A valóság ezzel szemben az, hogy az online-főszerkesztő kérésére írtam a cikket, az online-szerkesztőnek küldtem el, ő tette ki. Ahogy mindig.”
„Ahogy tegnap is jeleztem a facebookon, a történethez hozzátartozik, hogy én is hibáztam. Három hónapja Borókai Gábor jelezte, hogy a korábbi gyakorlattal ellentétben az online jegyzetekről is tudni akar, ha kényes témát érintenek. Ez természetes: nem cenzúra, hanem a szerkesztő alapjoga, kötelessége. Én pedig most külön őt nem értesítettem - nem sunnyogásból, hanem mert a szokásoktól eltérően nem magam választottam témát, felkérésre írtam, amúgy is legjobb meggyőződésem és heti válaszos értékrendem szerint. Eszembe sem jutott, hogy a cikkel bármi gond lehet. Ettől még a szóbeli megállapodást nem tartottam be, ami hiba és amiért a felelősséget vállalom. Más kérdés, hogy az írásomért is.”