Schmitt-ügy: nem maradhatunk örökre Naésország

„Orbán Viktor és a Fidesz most bizonyíthatja azt, hogy különb az MSZP-nél. Hogy részese (kedvezményezettje) lesz a valódi rendszerváltásnak és nem elszenvedője. Hogy ez lesz az a kormány, amely véget vet Naésországnak, a politikai mismásolásnak. Nem kell szentnek lenni, de tudni kell, hol van a határ. Most itt van. Schmitt Pálnak távoznia kell a közéletből. Hogy az új választók érezzék, Naésországból egyszer vállalom a felelősséget-ország lesz. Hogy tényleg egy olyan rendszer épül előbb-utóbb, ahol nem csak tettek, hanem következmények is vannak.

A lemondás Schmittnek is érdekében állna. Ha most visszavonulna, megmaradna a megnyerő sportember szerepben, aki vállalja a tettei következményeit. Aki szeretett volna egy doktori címet, de nem ragaszkodik minden áron a hatalomhoz. A lemondással Schmitt nem csak a rendszerváltás óta eltelt idő, hanem az elmúlt száz év legtiszteletreméltóbb politikusai közé kerülne. Az első köztársasági elnökké, aki nem félt felelősséget vállalni tetteiért. (...)

Beismerni, hogy hibáztunk, nem gyengeség, hanem erény. Amikor Schmitt Pált megválasztották köztársasági elnöknek, a Konzervatórium szerzője a jó megjelenésű, megnyerő modorú, jól öltözött doyent, a viselkedni tudó, több nyelven beszélő, jó humorú európai diplomatát látta Schmitt Pálban és ez a kép akkor igaz is volt rá. Akkor még helyesírási hibákról sem volt szó, nemhogy plagizálásról, ezek helyett az Európai Parlament népszerű, a pletykák szintjén szoknyavadász politikusa volt Schmitt. Ha a Konzervatórium szerzőjének 2010. júniusában nem is volt tökéletes a Schmittről alkotott képe, talán ráhibázott arra, hogy mi játszódhatott le Orbán fejében, amikor Schmittet jelöltette elnöknek, milyen érvek szóltak mellette. Politikusi erény a megismert tények fejében felülvizsgálni a korábbi álláspontot.”