Regisztráció | Elfelejtett jelszó | Felhasználó törlése

2012. március 12. 13:59

A honi politikának is érdemes elgondolkodnia azon, nem kontraproduktív-e ilyen közvetlenül beavatkozni a határon túli magyarok belső vitáiba.

Vajon hol szúrják el politikájukat a határon túli magyar képviseletet betöltő pártok, hogy rendre kiesnek a kormányból, majd sokszor a parlamentből is.

Sokan úgy érvelnek, az összefogás hiányzik – de hisz a politikai pártok versengése elvileg javítja az érdekérvényesítő képességet. Egy másik érv úgy szól, hogy az anyaországot megosztó politikai törésvonalak rombolják a külhoni magyar képviseletet is – főleg, mivel a mindenkori magyarországi kormány politikáját kormányzati eszközökkel is megpróbálja népszerűsíteni a határon túli magyarok körében, ezzel keltve zavart az ottani magyar politikában. Az is felvethető nyilván, hogy a nemzetiségi érdekképviselet mennyiben tekinthető adekvát politikai stratégiának ma kisebbségi helyzetben, ha nem képes megszólítani a nemzetiségi szavazókon kívül másokat. Vajon nem arról van-e szó, hogy a kommunista korszakból megörökölt politikai emóciók fejeződnek ki a nemzetiségi pártok munkájában, s ez már nem képes sikert hozni több mint két évtizeddel a hidegháborút követően. Mások viszont épp ellenkezőleg, úgy érvelnek, hogy a posztkommunista félelmek azok, amelyek továbbra is megakadályozzák a kisebbségi magyar pártokat a hatékony érdekérvényesítésben, ezért nem új politikára, hanem bátrabb és harciasabb politikai stratégiára van szükség.

Akárhogy is látjuk a pillanatnyi helyzetet, egy biztos: a határon túli magyar szervezeteknek valószínűleg alapjaiban újra kell gondolniuk politikájukat – s talán nemzedék- és szemléletváltásra is szorulnak. Másfelől a honi politikának is érdemes elgondolkodnia azon, nem kontraproduktív-e ilyen közvetlenül beavatkozni a határon túli magyarok belső vitáiba.

A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/34134


28 komment
Összes hozzászóló megjelenítése
A kommentek nem szerkesztett tartalmak,
tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
időrendben | fordított időrendben | értékelés szerint



Nem látok nagy különbséget. Eddig is Fico nézetei érvényesültek Fico nélkül.


 

Csák Máté vagyok, a Felvidék ura. III. András halálával kihalt az Árpád-ház, és megnyílt az út, hogy enyém legyen a Szent Korona. De ehhez előbb le kell győznöm vagy hűbéresemmé kell tennem a többi oligarchát.

 

Válassz engem a Kard és Korona társasjátékban, hogy Pozsony, Nyitra és Gömör vármegyék mellé az egész Magyar Királyságot meghódítsuk!

(X)

Az egy kérdés,hogy a megosztás kontraproduktiv-e?
Pelczné bizonyára tudja a választ,emlékszik,mikor Erdélyben kifütyülték észosztás közben...


Kedves Ferenc,

egyre tisztességesebben, pártatlanabbul, sőt, kritikusabban viszonyulsz a kormánypártok viselt dolgaihoz, másrészről viszont elveid, ideológiai irányultságod és nem utolsósorban érdekeid alapvetően ellentétesek azzal, hogy elfordulj tőlük, akármennyire is vállalhatatlan lépésekbe fogják belehajszolni magukat és az országot.

Roppant tömören fogalmazva: nem lennék a helyedben.

Válaszok:
Senye Péter | 2012. március 12. 14:48
Horkay Hörcher Ferenc | 2012. március 12. 17:04

Még nem dőlt el, hogy Felvidék Elzász vagy Dél-Tirol lesz.


Bebel mondaná, hogy Hörcher valamit nagyon elszúrt, amiért rászolgált erre a dicséretre.

Válaszok:
Horkay Hörcher Ferenc | 2012. március 12. 17:05
Horkay Hörcher Ferenc | 2012. március 12. 17:05
Horkay Hörcher Ferenc | 2012. március 12. 17:06

Ez tény és való.

De ettől még eléggé kínos az a stílus (és főleg mérték), ahogy ezt éjt nappá téve szajkózod.


„Kiesett az MKP, csökkent a Híd támogatottsága. Hol szúrják el a határon túli magyar pártok politikai szereplésüket?”

Tisztelt Hörcher Ferenc úr!

Már a kérdés elolvasásakor is olyan érzésem támadt, hogy ez egy költői kérdés akar lenni, mely válasz nélkül marad. Elolvasva az írását, az érzésem véleménnyé vált. Tudom, ahogy Ön is írja „Innét Magyarországról nyilván nehéz eldönteni, kinek van igaza a magyar-magyar viszálykodásban.”, de aki Á-t mond mondjon B-t is. Megérve egy bizonyos kort, szerezve némi tapasztalatot, az a véleményem, hogy a probléma gyökerét mindig ott kell keresni, ahol a döntésnek meg kellene születni és végül megszületik. Ez nem máshol van, mint a szlovákiai magyaroknál és őket képviselő két pártnál. A két pát közötti konfliktus nem mostani keletű, visszahúzódik arra az időszakra, amikor nem Bugár Béla lett az elnök. A folyamatot Ön is ismeri, most ennek taglalását elhagynám.

Ami a két párt közti csatározásokat illeti, nagyon hasonló, több területen megegyező a magyarországival. Miért és mitől lennének ők mások? Ugyanez vonatkozik az ottani magyar ajkú választókra is.

Ami a kontra-produktív magatartást és beavatkozást illeti, véleményem szerint hasonló, mint amit az EU-ban lévő pártok a számukra szimpatizáns pártokkal megtesznek. Meggyőződésem, hogy nem ez a döntő tényező, hanem az, ami Magyarországon is 1989 óta megvan, az ellenségkeresés, a szembenállás, a másik sárba tiprása, röviden és népiesen, az egymás dagonyázása. Tessék csak megnézni a honlapokon megjelenő cikkeket és az utána következő hozzászólásokat, s látni fogja hogyan folyik a demokratikus polémia kis hazánkban.
Amennyiben valamely témában a FIDESZ álláspontjához közelit, akkor narancsos kommunista, demagóg, populista, nacionalista, soviniszta, stb., (a pejoratív minősítéseket most elhagyom.) Amennyiben az ellenzék valamilyen megfogalmazásával ért egyet, vagy ahhoz hasonló a véleménye, akkor liberálbolsi, komcsi, hazug, a Jobbik felé hajló vélemény esetén még akár náci is lehet. Azután jön még hozzá a hazaáruló, megalkuvó, stb… Mert ugyebár, aki nincs velünk az ellenünk.

Szóval ilyen a mi kis népünk, népiességünk tábora, s nincs min csodálkozni, hogy határon kívül is hasonlókat tapasztalunk. Bizony vannak, akik ezt már nagyon unják és nem nyilvánítanak semmilyen véleményt. Ez a szám Szlovákiában a magyarok esetében 30-100 ezer fő lehetett, vagy még több.

Csak remélni lehet, hogy a Felvidéken, Kárpátalján, Erdélyben, Délvidéken és az Anyaországban is egyszer megtalálják a megoldást, rosszabb esetben a körülmények fogják kikövetelni, melynek ismét nagyon nagy ára lesz.


Tisztelt kesztió,
ismerjük valahonnét egymást?
Amúgy meg: tudatom, elég jól érzem magam a helyzetemben.
Ami az Ön helyzetleírását illeti, csak a következők nem stimmelnek:
1. semmivel nem vagyok kevésbé vagy inkább tisztességes, pártatlan stb. mint korábban.
2. viszont elveim, ideológiai meggyőződésem és érdekeim sem pártokhoz, hanem értékekhez kötődnek.
Tehát roppant tömören fogalmazva: nem kell aggódnia miattam.

Válaszok:
kesztió | 2012. március 12. 17:23

:)
Senye úrnak, Bebelnek (akár ki is legyen ő) is üzenem, nem kell aggódniuk miattam. :)

Válaszok:
Senye Péter | 2012. március 12. 17:11

:)
Senye úrnak, Bebelnek (akár ki is legyen ő) is üzenem, nem kell aggódniuk miattam. :)


:)
Senye úrnak, Bebelnek (akár ki is legyen ő) is üzenem, nem kell aggódniuk miattam. :)


Antall József is emlegette azt a mondását, miszerint valami hibát követhetett el, ha ellenfelei dicsérték (egyébként szocialista politikus volt).


Minden bizonnyal ismerjük, méghozzá OJD-ék társaságából (a régi szép időkben), ha emlékezetem nem csal. Persze elképzelhető, hogy valójában nem voltunk közvetlenül bemutatva egymásnak.

Ettől még a tegezés elfogadható (sőt, ajánlott megszólítási forma) egy fórumban, főleg, ha amúgy messze nem volt sértő a hangnem, melyet használtam.

Válaszok:
Horkay Hörcher Ferenc | 2012. március 12. 17:34

Bocsánat, ha ismerjük egymást, megkövetem.
Amúgy én tartani szoktam a magázást, fórum ide vagy oda. :)
U.i. Március végén megyek Kolozsvárra, kíváncsi lennék, nem lehet-e valamit visszaidézni a régi időkből?

Válaszok:
kesztió | 2012. március 12. 17:48

Bulgakov. :D
Csak Jánoskának is szólni kell előre.


Kedves Horkay úr.
Érdekes az elemzése, de azt goindolom -nem érdemes ott bűnöst keresni ahol a helyzet maga adott. A szlovákiai magyar pártok szinte bármit tennének- a helyzetük nem változna meg jelentősen.
A szlovák nacionalista érzések pótszerként is kitünően működnek a szlovákok számára.
Addig sem kell elgondolkozni a mindennapok baján, a délszlovákiai nyomoron, munkanélküliségen.
Amit a magyar kormány megtehetett a határon túli magyarokért- azt szerintem megtette. Ha több magyar ment volna el szavazni- talán más az eredmény. A magyar kormánynak itt nincs semmi teendője.

De alapkérdés, hogy miért akarnánk mi kintről megmondani -mi a jó a határon túli magyaroknak?
Valószinű ez igy -jó nekik.


Ferenc,

amíg továbbra is a "a kommunista korszakból megörökölt politikai emóciók" meg "posztkommunista félelmek" lejárt, közhelyesség silányult kifejezései körül forogsz, addig te magad sem vagy képes tisztán látni.

Próbáld már elfelejteni ezeket az őskövület jobboldali szólamokat és nézd a helyzetet a maga valóságában. Márpedig a valóság az, hogy azóta csökken folyamatosan a határon túli magyar pártok súlya, tekintélye és létszáma, amióta Orbán és a Fidesz megkezdte saját országmegosztó politikájának exportját. Így verte szét az MKP-t Szlovákiában és deklarálta az igaz romániai magyarok ellenségévé a Markó Béla-féle RMDSZ-t.

Talán békén kellene őket hagyni. Azért a határon túliak baromira nem szeretik, ha őket is elkezditek "jó" és "nem jó" magyarokra osztani.

Válaszok:
Horkay Hörcher Ferenc | 2012. március 13. 08:55

Kedves Korhely,

ismerjük valahonnét egymást?
Amúgy: a cikkben is utalok rá, hogy a mindenkori kormány megpróbálta importálni a honi problémákat. És nyilván ebben a mindenkor ellenzék is hibás.
De hogy az MKP "szétverését" a Fidesz nyakába varrja, azt kicsit erősnek érzem. Amint hogy az is kétségtelen, hogy - kisebb részben az MKP-val, de főleg - az RMDSZ-szel kapcsolatban hibás volt a Fidesz politikája.
Amúgy abban téved, hogy én (egyes szám első személy) bárkit elkezdenék jó és nem jó magyarokra osztani.
Ugyanezt elvárnám, persze, a kommentelőktől magammal kapcsolatban is.



Bejelentkezés

Felhasználónév:

Jelszó:


Regisztráció | Elfelejtett jelszó