Nem az a baj, hogy kevesebben lettünk, hanem az, hogy nem születnek gyermekeink.
„A közelmúltban kettőt temetett egy róm. kat. pap, aki Budapesttől kb. ötven kilométerre nyugatra négy falu plébánosa.
Kedden egy 73 éves cigányasszonyt. A ravatalnál megjelent a férje (kerekesszékben, beteg aggastyán), továbbá négy fia, három leánya, 23 unokája és 19 dédunokája. Szépen elbúcsúztak a halottól, aztán figyelmüket az élőkre fordították. Szóba került, mikor érkeznek a következő babák, akiket sajnos már nem ismerhet meg a dédi.
Szerdán is volt temetés. Egy 85 éves magyar asszonyt kísért utolsó útjára a leánya (a férj mellé, aki évtizedek óta halott). A leány is özvegy már vagy öt éve. Velük volt még a leány leánya, ő »az« unoka. Harmincon túl van, párja, gyermeke nincsen. Ő élt az utolsó években a nagyival.
Tessék szíves lenni megmondani, mit kell ezen számolni? Hogy a leány meg az unoka még meddig él? Hát nem mindegy? És ha az unokának összejön még egy gyerek (vagy csodára kettő), akkor mi van? De nem jön össze, modern nő ő, felszabadult, az élete zsákutca.
Mint ahogy zsákutcában van az egész magyarság is. Mostanában hüledezünk, hogy mekkora népességfogyás volt az utolsó évtizedben Kolozsvárt meg Szlovákiában meg a nyugati emigrációban meg mittudoménhol.
Tessék végre szembenézni a rideg valósággal: nem az a baj, hogy kevesebben lettünk, hanem az, hogy nem születnek gyermekeink.”
A világ szinte minden régiójában egyszerre csökken a gyermekvállalási kedv, és a kutatók egyre inkább a digitális technológiák szerepét gyanítják a jelenség mögött.
Ahogy többször elmondtam, erősen torzítóak a nominális GDP összehasonlítasok.
Mint minden rendszer, ez is úgy indul el most hódító útjára, hogy lendületesen hangsúlyozza, hogy ő „más”, hogy ő majd megmutatja, hogy lehet más a politika.
Ez mind szép és jó, de nem inkább a svédországi Helsingborgban, a NATO-tagországok külügyminiszteri találkozóján elhangzottakról kellene tájékoztatnia a nagyérdeműt?
A Tisza-kormány szóvivői kifejtették: „Ha Magyar Péter kommentel a Facebookon, akkor az a miniszterelnök kommentje”.
Még bőven van mit tanulnia, ha valóban sikeres miniszterelnök akar lenni.
Nincs külön bánásmód, nincsenek pluszjogosítványok, Magyar Péter nem messiás. Kohán Mátyás írása.
Közeleg az első igazi erőpróba, most bizonyíthat Magyar Péter és a Tisza Párt.
