Esős ellenzéki hétköznapok

A Tisza Párt elnöke papírmasé Orbánnal vitatkozik fórumain. S akkor még a tántoríthatatlan rágalmazók ressentiment őrjöngéséről szó sem esett.

Létezett-e, létezik-e magyar politikai költészet? Hogy versel egy politikus, hogy politizál egy költő? – ezekre a kérdésekre kereste a választ a Versre magyar, hí a haza című kerekasztal-beszélgetés csütörtökön Budapesten. A Fiatal Írók Szövetsége (FISZ) és a Szépirodalmi Figyelő folyóirat szimpóziumán a politika és a szépirodalom ellentmondásai mellett a jobb- és baloldali törésvonalak is megjelentek. A Mandiner tudósítása.
Létezik politikai költészet? – tette fel a kérdést Kollár Árpád költő, a Fiatal Írók Szövetségének (FISZ) elnöke négy kortárs költőtársának csütörtök este a Szatyor Bárban, az Élet és Irodalomban korábban lezajlott levél- és pengeváltás folyományaként. Kukorelly Endre, József Attila-díjas magyar író, költő, az LMP országgyűlési képviselője rögtön magához ragadta a válaszadás lehetőségét és leszögezte: „a politikai költészet kifejezés fosztóképző jellegű”. Hozzátette: a kifejezés behatárolja a költészet részhalmazát – mint mikor gyerekként hajós bélyeget gyűjtöttünk, mindegy volt az értéke, az volt a lényeg, hogy legyen rajta hajó. Véleménye szerint ez nem költészeti vagy esztétikai, inkább szociológiai és történeti téma. Később arról beszélt: „szinte az egész költészetről ki lehet jelenteni, hogy politikai – még a hétfejű sárkányról szóló szövegek is reflektálnak a valóságra, mivel nem pusztán individuumok vagyunk, hanem társadalmi lények is”.