LÉLEK: egy új program a hajléktalanok megsegítésére

2012. február 27. 14:59

Az eddigi hajléktalanpolitika nem igazán vezetett eredményre, valami mást kell kitalálni az utcán élők helyzetének javítására – nagyjából így foglalható össze, mi motiválta Józsefváros vezetését a Lakhatási, Életviteli, Lelki-segítségnyújtási és Egzisztencia-teremtési Közösségi Program (LÉLEK-program) létrehozására, amelyet azóta más kerületek is átvettek. A kezdeményezés újdonságát az adja, hogy komplexen áll a hajléktalankérdéshez és valódi perspektívát nyújt azok számára akik bekerülnek a programba. És ebben Józsi, a volt hajléktalan is bízik. Kiss Brigitta riportja.

2012. február 27. 14:59

A józsefvárosi Magdolna-negyed mélyén, a Koszorú utca 4. szám alatt található LÉLEK-ház sárga színével kitűnik az utca többi épülete közül. Amikor a Mandiner ott járt, akkor a többség még dolgozott, négyen azonban éppen szabadnapjukat töltötték. Az ezt megelőző három hétben ugyanis segítették azt a józsefvárosi akciót, melynek keretében egy ideiglenesen kialakított „melegedőbe” vitték a rendkívüli hidegben az utcán talált hajléktalanokat. De mi is ez a LÉLEK-program, és hogyan működik a gyakorlatban?

Bár a tényleges számokról csak sejtések lehetnek, jelenleg mintegy tízezer ember élhet az utcákon, ráadásul többségük – a hajléktalan-ellátó intézmények elhelyezkedése miatt – a budapesti  VIII., IX. és a X. kerületre koncentrálódik. A városrészeknek ugyanakkor nem volt érdemi beleszólásuk a rendszerbe. Józsefvárosban esetében ez azt jelenti, hogy bár közel 3000 hajléktalan él ott, de közülük csupán nagyjából 300 az, aki valóban kerületi lakos volt. Erre a helyzetre próbált megoldást találni Kocsis Máté, Józsefváros polgármestere, fideszes országgyűlési képviselő, amikor Kósa Lajossal olyan javaslatot nyújtott be a parlamentnek, amely a helyi önkormányzatok feladatává teszi a településükön hajléktalanná váltak ellátását, illetőleg rehabilitálását.

Ez a lépés teremtette meg a lehetőséget arra, hogy a kerületek érdemben foglalkozhassanak a kérdéssel. Józsefváros egy helyi népszavazás után léptette életbe sokat támadott intézkedéseit, melyek szabálysértésnek minősítették egyebek mellett a közterületen életvitelszerűen lakhatást. Kocsis Máté ezzel kapcsolatban a Mandinernek elmondta: „Soha senkit nem büntettek még önmagában azért, mert hajléktalan, vagy az utcán él és börtönbe sem került senki”. Kiemelte, hogy csak a kiemelt közbiztonsági ellenőrzés során közel 150 körözött bűnözőt találtak meg a rendőrök. Arról szerinte végképp hallgat mindenki, hogy sok hajléktalan a hatóságoktól kapott arról információt, hova mehetnek a hideg időben, milyen lehetőségeik vannak az ellátásra. Hozzátette: nem akarja elkiabálni, de úgy tudja, idén télen senki sem fagyott meg a VIII. kerületben.

A vitatott megítélésű rendészeti intézkedésekkel párhuzamosan ugyanakkor útjára indították a LÉLEK-programot, mely az eddigi, jobbára eredménytelen hajléktalan-programok után komplex módon próbál valódi kitörési lehetőséget teremteni az utcán élők számára. A mintaprogramot azóta már átvette Ferencváros és Kőbánya is, a cél pedig az, hogy országosan is meghonosodjon a rendszer. A programok mellé állt az illetékes tárca is, és biztosítja a szükséges forrásokat azok elindításához. „A Nemzeti Erőforrás Minisztérium nyitott minden olyan program felkarolására, mely új és/vagy komplex módon próbál megoldást találni egy-egy szociálisan hátrányos célcsoport problémájára” – közölte a Mandinerrel Soltész Miklós szociális államtitkár hivatala.

Mi is az a LÉLEK-Program?

A LÉLEK-program, vagyis a Lakhatási, Életviteli, Lelki-segítségnyújtási és Egzisztencia-teremtési Közösségi Program – ahogy a nevéből is kitűnik – valóban komplexen áll a problémához. A kezdeményezés lényege, hogy aki bekerül a programba, az rögtön kap is fedelet a feje felé, majd szinte másnap munkába is áll az önkormányzat egyik cégénél. Ha pedig néhány hónap után látszik, hogy magától is megáll a lábán, akkor beköltözhet egy önkormányzati bérlakásba. Először másodmagával, később – ha képes az önálló életvitelre – akár egyedül is. Bár ezzel az utolsó lépéssel a programnak vége, az illető sorsát ezután is követik. A program célja tehát az, hogy a hajléktalanok eljussanak az önálló lakhatásig, amit aztán fenn is tudjanak tartani.

A LÉLEK-programba – Józsefváros esetében – azok a hajléktalanok kerülhetnek be, akik igazoltan legalább 5 évig a kerületben laktak. Kocsis Máté a Mandiner kérdésére elmondta, szerinte egyáltalán nem szigorú ez az előírás. „Úgy gondolom, ahhoz, hogy valaki be tudjon illeszkedni egy közösségbe, ne számítson csak átutazónak, szükség van legalább ennyi időre” – mondta.

A programnak két meghatározó intézménye van: az egyik a LÉLEK-pont, amely egyfajta ügyfélszolgálatként, illetve a LÉLEK-program szakmai bázisaként működik, az itt dolgozó szociális munkások végzik a fedélnélküliek mentorálását. A LÉLEK-program másik meghatározó intézménye a LÉLEK-ház, itt laknak a programban résztvevő hajléktalanok. A LÉLEK-Program komplexitását az adja, hogy egyszerre biztosít munkahelyet és lakhatást a résztvevőknek. Emellett gondoskodik azok egészségügyi ellátásáról, segít a jogi és hivatali ügyek intézésében is. De szerveznek képzéseket, tanfolyamokat és támogatják az ezekben való részvételt is. A LÉLEK-program ugyanakkor se nem kötelező, se nem zárt: ki is lehet belőle lépni, illetve aki „rászolgál”, azt ki is zárhatják belőle. Azonban később ezek a személyek is újra próbálkozhatnak.

Az önkormányzatokat segíti a programban többek között a Baptista Szeretetszolgálat is. Gyuris Tamás, a Baptista Szeretetszolgálat részéről a Mandinernek elmondta, elsősorban szakmai segítséget nyújtanak a programhoz. Emellett ők is biztosítanak szállást azoknak, akik a LÉLEK-házban nem férnek el. Kitért arra is, hogy Kőbányán most épül a LÉLEK-ház, Ferencvárosban pedig a program beindításán dolgoznak. Gyuris szerint a LÉLEK-program biztosítja a résztvevőknek a pozitív légkört, a kedvező körülményeket és a rendszeres jövedelmet, tehát ilyen tekintetben nem lehet panasz. Gyuris szerint sikeres lehet a program, az egésznek a kulcsát pedig a foglalkoztatásban látja. „Munka, így rendszeres jövedelem nélkül ugyanis esélytelen kitörni a hajléktalanságból” – tette hozzá.

Ahol már működik

A LÉLEK-program kiötlője Józsefváros, ahol már tavaly novemberben megnyílt a LÉLEK-pont, december közepén pedig már be is költözhettek az első lakók a LÉLEK-házba. A Koszorú utcában található kollégiumszerű intézményben két három és két négyfős szoba található. Jelenleg tízen laknak itt, kilenc férfi és egy nő. A program csak a lakhatást biztosítja a számukra, egyébként mindenki önellátó. A józsefvárosi LÉLEK-ház igazgatója, Horváth Szilveszter a Mandinernek elmondta, abszolút pozitívak az elmúlt két hónap tapasztalatai. „Mindenki teszi a dolgát, dolgozik, nincsenek problémák, nincsenek sem lopások, sem verekedések.” Hozzátette: az alkohollal sincs gond: egy személy akadt, aki nem tudta letenni a poharat, tőle kénytelenek voltak megválni. Előtte sincs viszont elzárva a program, ha szeretne, néhány hónap múlva újra próbálkozhat.

Horváth Szilveszter az eddigi tapasztalatokról elmondta: a program közben derült ki, hogy szükség van egy „zsilipházra”, egy LÉLEK-ház II.-re, ahova azok kerülhetnének, akik valamiért még nem készek a LÉLEK-házra. Utóbbiban ugyanis csak azok lakhatnak, akik dolgoznak is, sokan viszont elsőre nincsenek abban az állapotban, hogy felvegyék a munkát. Horváth hangsúlyozta, hogy a LÉLEK-ház nem hajléktalanszálló, inkább olyan, mint egy kollégium. Mint mondta, az ott lakók szabad emberek, akkor jönnek és mennek, amikor akarnak, nincsenek erre vonatkozó előírások. Ami kötelező, az a munka. Reggel 6 és délután 2 között dolgoznak a Városüzemeltetési Szolgálat berkein belül, utána viszont azt csinálnak, amit akarnak.

A LÉLEK-házban hetente egyszer tartanak egy lakógyűlés-szerű összejövetelt, ezen kötelező a megjelenés, minden más fakultatív. Jelenleg kézműves foglalkozásokon vehetnek részt az ott lakók, illetve van filmklub is. Hamarosan pedig számítógépes ismereteket tanulhatnak, három gép érkezik majd a házba. Horváth saját szerepét úgy fogalmazta meg, hogy bár igazgató a titulusa, nem főnökként viselkedik, hanem olyan segítőként, akire ha szükség van, akkor „elérhető”. Kollégája nincs, csak a biztonsági szolgálat emberei dolgoznak a LÉLEK-házban, de ők is inkább gondnokok, nem biztonsági őrök. „Nem kérdés, hogy a LÉLEK-ház mostani lakói el fognak jutni a program végéig” – válaszolta Horváth a Mandiner azon kérdésére, hogy vajon sikerül-e eljutni az önálló lakhatásig a programban jelenleg résztvevőknek.

„Adtam magamnak még egy esélyt”

A Koszorú utcai LÉLEK-házban beszélgetésbe elegyedünk Józsival, akiről valószínűleg kevesen mondanák meg, hogy húsz évig fedélnélküli volt, mielőtt decemberben beköltözött a házba. Józsi egy rosszul elsült szerelem következményei miatt került az utcára, még 1991 decemberében. Akkoriban nem érdekelte semmi, elvesztette a munkahelyét és a barátait is, gyakorlatilag nem maradt semmije sem. Mivel intézetben nőtt fel, így bár ismerte a szüleit, igazán szoros kapcsolat sosem alakult ki közöttük. Hajléktalansága alatt jobbára alkalmi munkákból élt, egy éve viszont már állandó munkahelye van a Városüzemeltetésnél. Nem is volt kérdés, hogy megpróbálkozik a LÉLEK-programmal. „Adtam magamnak még egy esélyt” – mondta a Mandinernek. Hozzátette: úgy gondolta, hogy többet érdemel annál, mint ahogy addig élt. Elmondása szerint ez volt az a gondolat, ami miatt a hosszú utcán töltött évek ellenére is tudta tartani magát, és sok sortársával ellentétben nem lett az alkohol rabja.

„Szeretek itt lakni”  – ismeri el a LÉLEK-házról Józsi a TV-szobában. A helyiség egyelőre még puritán, de folyamatosan bővítik. A televízió mellett van DVD-lejátszó, amit a vasárnapi filmklubok során használnak, de itt lesznek a számítógépek is, ha majd megérkeznek. Ha akarnak, könyveket is olvashatnak, amelyeket a LÉLEK-ház igazgatója hozott nekik otthonról. „Szoktunk olvasni, de én inkább könyvtárba járok, mert másfajta könyveket szeretek” – tette hozzá. Józsi beszélt a  3 hetes hajléktalansegítő munkájukról is. Mint mondta egyik-másik fedélnéküli borzalmas állapotban került az ideiglenes „melegedőbe”, így egyáltalán nem volt könnyű munka rendbetenni őket, takarítani utánuk és megetetni őket. Józsi egyébként nagyon várja már, hogy eljussanak a programban a saját bérlakásig. Már most tervezi a lakásavatót. Mint Horváth Szilveszter igazgatótól megtudtuk, erre azonban még várnia kell, legkorábban tavasz végére, nyár elejére lesznek készen a lakások.

A Mandiner megkérdezte Kocsis Mátét milyen terveik vannak még a hajléktalanok problémájának megoldására. „Vannak még ötleteink”– mondta. Mint kifejtette, bővítik a LÉLEK-programot, kialakítják a zsilipházat, de segítenek azoknak az önkormányzatoknak, akik most vágnak bele a kezdeményezbe. „Mintaprogramként indítottuk és nem titkolt célunk volt, hogy minden település átvegye, ennek következtében pedig mindenki ellássa a saját hajléktalanjait.”

És a másik oldal


Megkerestük az ügyben a másik oldalt is: A Város Mindenkié hajléktalan érdekvédő csoport korábban többször került konfliktusba a józsefvárosi önkormányzattal. Szerettük volna megtudni, hogy mi a véleményük a LÉLEK-programról. Azt a választ kaptuk, hogy „A Város Mindenkié jelenleg nem tud a témában nyilatkozni, de dolgozunk véleményünk kialakításán”. A szervezet blogján fellelhető korábbi nyilatkozat szerint „a józsefvárosi Lélek program elsősorban azért rossz példája az utcai hajléktalanság felszámolásának, mert rendészeti intézkedésekkel párosul, és olyan feltételeket határoz meg (pl. a VIII. kerületben minimum 5 éve állandó lakcím), amelyet nagyon kevés rászoruló tud teljesíteni.” Megkerestük a józsefvárosi hajléktalanügyben gyakran fellépő Kopiás Attila Steve aktivistát is, aki azonban riportunk publikálásáig nem válaszolt kérdéseinkre.

Kapcsolódó cikkek

Összesen 20 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
heima
2012. február 28. 08:52
Nem akarom megsérteni Brigittát, de ez egy általános iskolai stílusban túlírt PR cikk. Sokkal többet ki lehetett volna hozni a témából.
Learten
2012. február 27. 23:24
"...olyan feltételeket határoz meg (pl. a VIII. kerületben minimum 5 éve állandó lakcím)..." Akinek 5 éve állandó lakcíme van az nem hajléktalan, vagy közokirat-hamisító. Akinek van lakása költözzön haza, vagy adja el lakását és talán szerencséje lesz. Mindenesetre a jogalkotóknak meg kellene érteniük hogy munkalehetőség nélkül nincs kitörési lehetőség. A munkahelyeket nem közvetlenül, tehát mindenféle közmunkaprogrammal (korlátozott számban hasznos lehet az ilyen munka is) kell elérni, hanem olyan szabályok megalkotásával amellyel ezeket a munkahelyeket piaci alapon létre lehet hozni. Nem, ezt nem lehet elérni újabb nagyáruházak építésével és újabb összeszerelő üzemek létesítésével. Ezzel összecsengően épp nemrég olvastam, idén januárban 90 ezerrel több álláskereső jelent meg tavaly évvégéhez képest. Hajrá! Úton az 1 millió új munkahely felé?? Vagy most tényleg az a cél hogy ezt a ciklust, csak ezt az egyet kell még kibírni???
civilina
2012. február 27. 17:34
"A mintaprogramot azóta már átvette Ferencváros és Kőbánya is, a cél pedig az, hogy országosan is meghonosodjon a rendszer. A programok mellé állt az illetékes tárca is, és biztosítja a szükséges forrásokat azok elindításához." Annak rendje és módja szerint a különböző médiafelületeket végig is bömbölték a balliberálisok emblematikus arcai, akiknek korábban vélt közük volt a hajléktalanproblémák "megoldásában". Azonkívül, hogy számolatlanul, zsákszámra és ellenőrizetlenül felmarkolták a balliberális kormányok biztosította segélyeket és támogatásokat, a hajléktalanok sorsa húsz év alatt semmit sem változott - mi több - csak egyre nőtt a számuk. Régen itt lenne az ideje egy nagy társadalmi kibeszélésnek, aminek a témája az az álságos és erkölcstelen magatartás lenne, miszerint a szegénység iránti örökös aggodalom álarca mögött igazából a valódi cél a szegénység konzerválása, és a szegénységre fordítandó pénzek elosztása feletti rendelkezési jog megszerzése.
szigno57
2012. február 27. 17:04
Nagyon jó megközelítés, bízzunk benne, hogy működni fog. Éppen a napokban gondolkodtam ezen, azután, hogy orvostól hazafelé jövet sokadik alkalommal szólított meg az elmúlt években egy 30-as nő pár forintért, vagy egy kis ennivalóért(fél karja nem ép). Ez a kezdeményezés eddig a legjobb, a segélyszervezetek integrálása pedig nagyon jó. De ugye, mint mindíg oda lyukadunk ki, hogy munka nélkül nem megy... Kedves politikusok! Jó lenne, ha nem csak szavakban foglalkoznátok munkahelyteremtéssel, mert látható, hogy magától nem oldódik meg. Állami szinten kell értékteremtő, egyszerű munkahelyeket létrehozni. Legyen bármilyen jó alapötlet, kísérlet, próbálkozás, értelmes munka nélkül nem fog menni. És lassan, de biztosan mindenki hajláktalan lesz, ha így folytatódik.Legalább is, ha a Bankokra bízzátok 100%!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Ezek is érdekelhetik