„Amikor kiderült, hogy az Európai Néppárt állásfoglalása nem kapta meg a szavazatok többségét, magyar politikusok és újságírók azonnal előjöttek mindenféle magyarázatokkal arról, hogy ez az eredmény miképpen születhetett meg, hiszen a Néppárt a legnagyobb és legbefolyásosabb frakció az Európai Parlamentben. Ez az eredmény, szerintük, csak úgy jöhetett létre, hogy a néppárti frakció több tagja, megszegve a frakciófegyelmet, a frakció saját állásfoglalása ellen szavazott. Azt is tudni vélték, hogy leginkább a franciák és a németek hagyták cserben a pártjukat.
Nem így volt. A 224 jelenlévő frakciótagból mindössze hatan szavaztak ki. Négy svéd, egy finn és egy francia. Hárman tartózkodtak, köztük egy francia, egy olasz, és – ez a legérdekesebb – egy lengyel. Talán érdemes megjegyezni az illető nevét: Róża Gräfin von Thun und Hohenstein. Heten a teremben voltak, de nem szavaztak. Volt köztük francia, német, belga, lett, holland, bolgár és francia. Tehát összesen 16 néppárti képviselő, így vagy úgy, nem tudott egyetérteni a hivatalos frakcióállásponttal. De ez a szám még mindig nem lenne elég magyarázat arra, hogy a néppárti javaslatot nem fogadta el a többség. A megszületett eredmény részben abból fakadt, hogy 31 néppárti képviselő egyszerűen nem volt jelen a teremben. Köztük, hadd jegyezzem meg csemegeként, Deutsch Tamás és Hankiss Ágnes!
Ha összehasonlítjuk a néppárti képviselők viselkedését például a szocialistákéval, azonnal láthatjuk, hogy az összetartás a szocialista frakción belül sokkal erősebb volt, mint a Néppártban. Az S&D frakcióban mindössze egy képviselő, egy olasz nő, voksolt a néppárti javaslatra, és itt is magas volt a hiányzók száma (36). Nyolcan itt sem voksoltak, noha jelen voltak. Érdekes módon senki sem említette, hogy a szocialista Gurmai Zita is köztük volt!”