Megkurtított képzés: mennyi jogászra van valóban szükség?

Hat egyetemen szűnik meg az állam által finanszírozott jogászképzés Hoffmann Rózsa egyik legutóbbi bejelentése nyomán, miszerint az államilag támogatott jogászhallgatók számát több mint 800-ról 100-ra csökkenti a kormány. A csekélynek számító létszámot két fővárosi felsőoktatási intézmény, az ELTE és a Pázmány között egyenlő arányban osztották el. A Károli Gáspár Református Egyetem és további öt vidéki iskola így csak fizetős képzési lehetőséget kínálhat jogi pályára vágyó leendő hallgatóinak. Az intézmények tandíja átlagosan 170-190 ezer forint félévente.

„A mi véleményünk feltehetőleg egyezik minden más egyetem véleményével: az intézkedés drasztikus, mikéntje pedig rettenetes” – nyilatkozta a Mandinernek a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) Állam- és Jogtudományi Karának dékánja. Prof. Dr. Szabó Imre úgy látja, a kormányzat „szubjektív, elfogult és indokolatlan” döntése mind a felvételizők, mind szüleik szempontjából méltánytalan. „Ezek a fiatalok évekkel ezelőtt eldöntötték, milyen pályát választanak, így a gimnázium alatt arra készültek, ezért vállaltak anyagi áldozatot is” – mondta a dékán, hozzátéve: sokan mindezt hiába tették.

Évente legalább 1570 főnek kellene végeznie jogi karon, hogy mind az állami, mind a magánszférában ki lehessen elégíteni a szakemberek iránti igényt – állítja egy, a témában végzett, 2011. márciusi felmérés, amit Dr. Szalay Gyula, a győri Széchenyi István Egyetem (SZE) Állam- és Jogtudományi Karának dékánja és dr. Kocsis Miklós PhD, a PTE ÁJK Alkotmányjogi Tanszékének egyetemi tanársegédje, az FTT tagja készített. A szakemberek szerint ebből az évi mintegy másfélezer jogászból 969 fő az állami szférában évente el tudna helyezkedni, ez az a létszám, ami az állami funkciók gyakorlását biztosítani tudja. „Évente átlagosan 1200 végzett jogászra van szüksége az országnak, így társadalmilag is kártékony az államtitkárság intézkedése” – véli a szegedi dékán, aki szerint egy felelős társadalmi irányításnak mielőbb be kell látnia, hogy a jelenlegi tendencia hosszú távon nem tartható fent.

Természetesen nem kell minden jogászhallgatónak államilag támogatott képzésen tanulnia, de Dr. Szalay Gyula, a győri jogi kar dékánja úgy látja: ha több közszférában dolgozó taníttatását – például a pedagógusok, rendvédelmisek, honvédek képzését – az állam támogatja, akkor a többi területről, így a jogi képzéstől sem vonhatja meg egészében a hozzájárulást. Dr. Szalay Gyula a Mandinernek azt is elmondta, ez a támogatás korábban aránytalanul valósult meg: a vidéki egyetemek hallgatóinak, és az egyik fővárosi egyetem tanulóinak is csak mintegy 20 százalékát támogatta az állam, míg a másik két nagy budapesti kar 50-80 százalékos finanszírozásban részesült. „Ez persze aránytalan kedvezmény volt részükre, de a jelentkezők száma valóban itt volt magasabb” – tette hozzá. A Mandiner azon kérdésére, hogy a Rektori Konferencia tett-e a keretszámokra vonatkozó javaslatot,  Dr. Szalay, a Konferencia tagja elmondta: hivatalos formában erre nem került sor. Megjegyezte: a napokban tartanak tanácskozást, amikor szóba kerülhet a téma.

Dr. Szabó Imre a győri dékánnak némileg ellentmondva azt állítja: „a jelenleginél már az is helyesebb lett volna, ha egyetlen államilag támogatott helyet sem oszt ki a kormány, jelen esetben ugyanis nem indokolható, hogy miért éppen ennyi és miért éppen oda jutott”. A szegedi dékán úgy látja, ez a száz férőhely csupán arra alkalmas, hogy a felsőoktatásban járatlan felvételizőket megtévessze, és ezzel esetleg olyan képzésre csalja, ami számukra nem feltétlenül megfelelő.

Bár a kormány idei rendelkezése csupán az államilag támogatottak számáról dönt, a már említett tanulmány következtetései szerint az erre vonatkozó döntések a fizetős képzésen résztvevők számát is csökkentik. Az összegzés megjegyzi: a megszorító intézkedések a humán területek közül elsősorban a jogász szakot érintették az elmúlt években – annak ellenére, hogy lemorzsolódással, majd később elhelyezkedési nehézségekkel itt kell a legkevésbé számolni. 2002-ben az ilyen képzésen tanulók közül még 1870-et támogatott az állam, ez csökkent ma százra. Az esszé szerint a jogi diplomát szerzők aránya adott év összes oklevelet szerző diákjához képest átlagosan 4-5 százalék, ami fele a nemzetközi 9 százalékos átlagnak. A szerzők azt is kijelentik: tévhit, hogy a szakmában túlképzés folyik, hiszen az éves adatok viszonylag állandó tendenciája ennek ellentmond.

„A Szegedi Tudományegyetem ahogy csak tud segíteni fog jövendőbeli, fizetni köteles hallgatóin: tanulmányi eredmények, illetve szociális helyzet alapján az iskola ösztöndíjak kiosztását tervezi, tandíjunkat pedig a minimális 150-154 ezer forintos összegre szabtuk” – közölte  Dr. Szabó Imre. A professzor ugyanakkor megjegyezte: a szülők anyagi áldozatvállalásának kétségtelenül növekednie kell. Dr. Szalay Gyula szerint a Diákhitel 2 és az utófinanszírozás lehetősége jelenthet megoldást, akár a támogatottak számát érintő folyamatos redukció megmaradása mellett is. Az utófinanszírozásról január elején döntött a vezetés, és arról az egyes karok vezetőit levélben értesítették. Ennek értelmében azon jogászhallgatóknak, akik vállalják, hogy a későbbiekben a közszférában helyezkednek el, az állam átvállalná a képzésre felvett hitelét. A lehetőség pontos feltételeit a kormányzat ebben a tanévben dolgozhatja ki, bevezetésére ez év szeptemberében kerülhet sor.

Hogy miként befolyásolhatja a hallgatóság összetételét a kormány intézkedése, Dr. Szabó Imre elmondta: Szegeden eddig is csak 50-80 állami pénzen tanuló diák volt évfolyamonként, így csekély mértékű lesz annak a tendenciának a növekedése, hogy a vagyonosabb szülők gyermekei ülnek majd az előadásokon. „A jó képességű, felkészült fiatalok persze most már nagyobb eséllyel csúsznak le az ingyenesség lehetőségéről” – tette hozzá. „Természetesen az SZTE-t sem érinti jól az intézkedés, de valószínűleg továbbra is elég joghallgatónk lesz; mi ugyanúgy folytatjuk tovább” – közölte a dékán. Hozzátette: „merem remélni, hogy ez a támogatási arány nem marad így tartósan, az ország lakosságának jövedelmi viszonyai ugyanis a közeljövőben csak álmaikban válnak olyan jóvá, hogy fizetni tudják a taníttatás költségeit”.

„Mivel hárommillió forintos diákhitelemet, és a megélhetésemet is fedeznem kell, minél előbb szeretnék elhelyezkedni, mégpedig az állami szférában” – nyilatkozta lapunknak Anikó, aki alig néhány hete vehette át jogi diplomáját a Károli Gáspár Református Egyetemen. A fiatal jogász a közszférát érintő létszámstop ellenére optimista: úgy gondolja, jogi végzettsége, felsőfokú német nyelvtudása, és másfél évnyi szakmai gyakorlata előnyt jelent majd az állásinterjúkon. Megjegyezte: azért a külföldi pályázati lehetőségeket is folyamatosan keresi. „A már tavaly tavasszal végzett jogász ismerőseim közül aki intenzíven keresett munkát, az 2-3 hónapon belül talált is” - mondta, hozzátéve: a kiterjedt kapcsolati háló e terület álláskeresőinek is nagyon fontos. Anikó ugyanakkor úgy látja, a most végzetteknek már nehezebb a helyzete, de a kormányzati kommunikáció – miszerint most elsősorban a fiatalokat várják a közigazgatásba – reményt jelent egy részük számára.