Hajrá, Rózsa!

„Tételmondat: Hoffmann Rózsa elképzelései a kívánatos felsőoktatásról nem különösebben letisztultak, és ami érthető belőlük, az sem tűnik jónak vagy produktívnak, ennek ellenére az, hogy javíthatatlanul szétrobbant minden eddigit, óriási szolgálat.(...)

Senki ne gondolja persze, hogy az elméleti alapozás ellen beszélek, sőt. Nem hiszem, hogy lehet úgy valaki sikeres, hogy szinte ne érezné a szakmája alaptörvényeit, anélkül akár, hogy komolyabban bele kellene gondolnia. Nem. És azt sem gondolom, hogy a praktikusan alkalmazható tudást úgy lehetne megszerezni, hogy felrajzoljuk egy grafikonra, milyen mértékben elméleti és milyen mértékben gyakorlati jellegű egy képzés. A praktikus tudás megszerzésére az egyetlen módszer, ha az egyetemisták minél hamarabb kerülnek valódi szakmai környezetbe. Minél színvonalasabb környezetbe, annál jobb. Ha valamibe forrást kellene önteni Magyarországon, az az, hogy minél többen szerezhessenek gyakorlatot világszinten vezető helyeken.

Különben az egyetem egy nagyon hosszadalmas, nagyon drága IQ-teszt lesz. Az IQ-teszt értelme eleve megkérdőjelezhető, de éveken át húzni biztosan felesleges. És pont a tömegessé válás teszi lehetetlenné azt, hogy az egyetem betöltse harmadik funkcióját, az általános műveltség terjesztését. Általános műveltség ugyanis létezik, persze változik, manapság illene, hogy része legyen némi természettudományos alapismeret is. Viszont ha az egyetemi hallgatók létszámát egyik napról a másikra megsokszorozzuk leginkább olyanokkal, akik ezen az IQ-teszten túl mást nem várnak, akkor nyilvánvalóan esélytelenné válik bármiféle műveltség elterjedése, és törvényszerűen Dévényi Tibi bácsi lesz az egyetemi partik sztárvendége.”