„A Scheiring-levél talán annak a bizonyítéka: csalódásokon, meghasonlásokon, drámákon át vezet az út a politikai felnőttkorba. Annak belátásához: a parlament, a pártpolitika, a frakciómunka (különösen ebben a rendszerben), nem móka, kacagás, nem egy biokertészeti fesztivál, zöld Aprajafalva, ahol mindenkivel jóban vagyunk. A párt nemcsak közösség, hanem munkahely is, szervezetszociológiai egység, amit nem lehet önigazgató, műkedvelő civilként irányítani.
Jókor jött ez a keserű pohár. Olyan, mint amikor a jogvédőt a sötét utcán megveri az a bűnöző, akit pro bono ügyvédként ő helyeztetett egy eljárási hiba miatt szabadlábra. Ilyen élmény után is maradhat jogvédő, sőt. Abból lesz igazi jogvédő, aki ezután is az marad. De biztos, hogy másképp fogja utána látni a körülötte lévőket. Kevésbé doktrinerül, olyanként, aki rájött: a világ is többrétegű.
Én nem akarok egy LMP-st se megtéríteni. Ha nem kívánnak rálépni a szakadékba vezető Matolcsy-útra, nekik kell ilyen Scheiring-típusú vívódásokon át tisztázni önmagukkal, hogy elméleteikből, amit a dolgokról gondolnak, miből lehet praxis, s mi a reménytelen (s a reménytelenségtől embertelenül demagóggá torzuló) utópia. Ez az ő dolguk, nem végezhetem el helyettük. De tudom, milyen ez. Óvodásként az ember nem gondolja, hanem tudja: ha nagy lesz, ő fogja átrendezni az Univerzumot. Iskolásként, az első pofon után már beéri a Naprendszerrel. Serdülőkora végére nagy nehezen beletörődik, hogy maximum a bolygónk megmentője lehet. És a végén örül minden olyan (családját, munkáját, környezetét pozitívan érintő) aprócska, de létező fegyverténynek, amit hajdanán kispolgároknak való morzsaként söpört volna le az asztalról. Ez a zsugorodás az igazi fejlődés. Belátni, hogy a világ legalább annyira épül a korlátok respektálásából, mint akaratból. Minden egyéb: kivel, hol, mikor, hányan lépjünk szövetségre, ki ellen háborúba, csak eztán jöhet. Bacon szavaival kívánok őszinte, de építő vitát az LMP-kongresszusnak: »Egy hold föld Middlesexben többet ér, mint egy hercegség Utópiában. A legkisebb megvalósult jó is több mint a lehetetlenség legragyogóbb ígérete.«”