Fukuyama érti a demokráciarablás természetét

„Fukuyama – noha neki bizonyára nem tűnt fel, hiszen a Stanford Egyetemről ez nyilván kevésbé látszik – azt is érti, mert érti a rendszer logikáját, hogy miért lelkendezik Orbán Viktorral együtt minden harci segéderő és fizetett bizonyítványmagyarázó azon, hogy végre »szakmai síkra« terelődik az Európai Unió és a magyar kormány újabb keletű vitája is. Ha ugyanis sikerül »szakmai vitává« lefokozni az Orbán rendszeréről szóló vitát, akkor nem történik más, mint hogy az Európai Unió meg a Világbank kedvéért ki kell emelni a jól fel- és kiépített rendszerből – ideiglenesen – néhány szabályt, ami, kétségtelen, időlegesen gyengíti a hatalom totális jellegét. De féllábon is kibírják, ha Simor András csak 2013-ban, mandátuma lejártával távozik a jegybankelnöki székből. Azt is, ha mutatóba megmarad Jóri András ombudsmani hivatala. Beszélhet a Galamusnak, a tömegeket elérő közszolgálat meg a kereskedelmi tévék úgyse adnak hírt a kifogásairól. Az a kétszázakárhány bíró meg, akit nyugdíjba küldtek volna, nem zavarja majd a hatalom köreit akkor sem, ha hivatalban marad: a hatalmi akarat kívánalmainak érvényesítésére másutt vannak beépítve a biztosítékok az igazságszolgáltatási rendszerben.

Az Unió most körbetapogat egy építményt, amely kívülről majdnem olyan, mint az, amilyet ők szeretnének. Naná, mikor a tüskéi nem kifelé, hanem befelé nyúlnak, az aknái nem a burkára, hanem a magjába vannak beforrasztva! És követeli, hogy távolítsák el a felületről az árulkodó sorjákat. Orbán pedig boldogan enged, hiszen az életműve érintetlen marad, miközben előadja azt, ami sose volt és sose lesz, a tárgyalásra és kompromisszumra kész, európai politikust.

Fukuyama érti, hogy nincs intézményes biztosíték mindenre elszánt demokráciarablók ellen. Nem beszéltünk össze, hogy ugyanazt mondjuk: A különbség neve Orbán Viktor.”