Párhuzamok Európa és Gyurcsány között

„A legutóbbi strasbourgi EP közgyűlés azt mutatja, megint tévedtem. Európa bedőlt a neonáci diktátor, Orbán mézesmázos hazugságainak (ugyanúgy, mint Chamberlain Hitler hazudozásának annak idején), és legitimálta az Orbán diktatúrát. Európa elveszett! – írta erre elkeseredetten Bartus László. Nehezen tudom cáfolni. Mert ez az engedékenység szerte Európában lovat ad a fasiszta diktatúrák hívei alá. És három, négy ilyen rendszer megdönti a demokratikus Európai Uniót. Amúgy se nagyon erős. A tagállamok szeme előtt amúgy is a hamis nemzeti érdekek lebegnek az integráció érdekei helyett. Vagy a pártpolitikai érdekek az összeurópai érdekekkel és Európa humanista kulturális örökségével szemben. És bekövetkezhet a komor jóslat, hogy Európa Ázsia egy jelenéktelen félszigetévé válik.

Közben itthon Gyurcsány próbálja elodázni a radikális változtatásokat, még két esztendőt adna Orbánnak. (Miért pont kettőt? De nem ez a kardinális kérdés.) Úgy véli, amíg nem állt föl teljes hadrendben az ellenzék, nem világos, hogy Orbánnal szemben mit akarunk, addig hagyjuk csak uralkodni Orbánt.

Föltételezem, hogy Gyurcsány demokrata, azt is, hogy nem bolond. De akkor viszont nem értem…

Ha valakinél rákos daganatot diagnosztizál az orvos, és az orvostudomány ígér ugyan egy fantasztikusan eredményes, új eljárást, de az csak két év múlva kerülhet piacra, akkor két évig hagyjuk a betegben növekedni és pusztítani a rákot? (...)

Gyurcsány úr nem tudja, hogy a demokrata és a náci-fasiszta tűz és víz? Hogy a diktatúra híveit és lelkes alattvalóit morálisan meg kell semmisíteni?! (Hangsúlyozom: morálisan, nem fizikailag!) Azokat képtelenség beintegrálni egy új, demokratikus köztársaságba.

Mi történne, ha megvalósulnának Gyurcsány álmai? Ahogy a szupernacionalista pöffeszkedés és sértettség irredentizmusba hungaronácizmusba csapott Trianon után, ahogy a második világháborús történelmi bűnök lehazudása és tudatos meghamisítása következtében tovább élt ez a nacionalista gőg a fű alatt a szovjet uralom idején, hogy teljes pompájában előbújjon a rendszerváltáskor, és virágba boruljon 2010-ben a fülkeforradalom mámorában, úgy élne és virágozna tovább a Negyedik Köztársaságban is, és a nagylelkű, jóságos Gyurcsány Ferencet percek alatt fölfalnák az ordasok.”