Egy mondat a zsarnokságról

nagy bandó andrás, a háromnevú zsidó, kádár neveltje volt, mert nem akart falazni és maltert keverni....a fizikai munka rémes!!!

Először is:kultúrember nem ír a Népszavába, ahogy nem szarik az asztal közepére se társaságban. Te is felülről kezdtél öregedni, Banó... kár érted. Megpróbállak elfelejteni. Remélem sikerül. Szevasz.

andrás! valaha, te voltál a keleti blokk magyarisztánjának második legjobb humoristája, ma is az vagy, amivé tett a puha diktatúra....nem szokványos ez a kontraszelektált sikertörténetnek titulált pálya, amikor a tanult szakmáját megtagadó proli kőműves a puha diktatúra vörös dolmányán gombként díszeleg...mint humorista...

Előszeretettel citálják Illyést mostanában a komonisták. Pedig: Helyzetét jól jellemzi az 1951. áprilisi első írókongresszus, ahol az elsők között kapott szót egy pályakezdő, aki számonkérő hangon, bátran bírálta a „hallgató” költőt: „az egész dolgozó nép nevében mondhatom, csalódtunk Illyés Gyulában”. Illyés ugyan zseniális másnapi válaszával kivágta magát, de záró előadásában Révai nem volt vele továbbra sem megelégedve. A változás Illyés helyzetében 1952-ben következett be. A Nemzeti Színház május 22-én bemutatta az Ozorai példát, s ennek a műnek már lelkes a fogadtatása. Ugyanezen év novemberében az ötvenedik születésnap ad alkalmat a „fejlődés” elismerésére.[97] Majd hamarosan a Fáklyaláng bemutatója. Mi lehet e hirtelen változás mögött? Illyés mindössze annyit tett, hogy megírta első történelmi drámáját. Révaiéknak pedig már igencsak kényelmetlen lehetett az írófejedelem meghódíthatatlansága, s ezért úgy tettek, mintha Illyés változott volna meg előnyösen, nem pedig az ő véleményük.