Itt vannak az újmaterialisták. Reggeltől estig róluk szól a hivatalos tömegtájékoztatás. Tőzsdeindex, részvény, árfolyam, hitelminősítés, ilyen hitel, olyan hitel: a jelenkori történelem kulcsszavai. Itt keringenek ezek a szavak reggeltől estig körülöttünk, bemásznak az agyunkba, nem hagynak aludni, hol pénzvilág van, ott pénzvilág van, utalhatunk vissza egy divatos versre, amiben jól megmondta a költőművész, hogy ott, ahol van, az van, ami. Akkor éppen zsarnokság volt. Most is olyasféle a helyzet. Rosszkedvű, összezavart, fáradt emberek ténferegnek a tőzsdeindexes zsarnokságban, szerencsére eddig még egynek sem jutott eszébe verset írni arról, hogy ahol nincs pénz, ott nincs pénz.
Másféle írásokkal azonban tele van a tömegtájékoztatás. A hirtelen kinyílt és szabadnak mondott hírvilágban, a mindenki által elérhető internetes oldalakon sokan és sokféleképpen beszélnek a világ bajairól. Ez egyszerre felemelő, de hihetetlen mélységekbe húzó erőt is jelent. Szabadon lehet igazat mondani, tiszta szívvel aggódni világunk, testvéreink sorsáért, de lehet aljas indítékokból lelkeket rombolni, mocskolódni és hazudni.
Előbbire példa egy derék magyar püspök, aki múlhatatlan szükségét érezte annak, hogy megvédje a magyar politikát a kétségtelenül nagy és igazságtalan, a pénzvilágból ránk zúduló támadásoktól. Dolgozatára sokan felkapták a fejüket, nocsak, már a főpapoknak is elegük van? A sajnos középszerű írás már az első mondatában megbicsaklik: „Krisztus mondta: ha gyűlöl majd benneteket a világ, gondoljatok arra, hogy engem előbb gyűlölt nálatok (János 15,18). Különleges aktualitást kapnak ezek a szavak ma, amikor sokan szerte a világban össztűz alá vették hazánkat.”
Az, hogy gyűlölnek valakik valakiket, nem igazán szerencsés kiindulópontja egyetlen gondolatmenetnek sem. Sokakban felidézi azt a húsz évvel ezelőtti mondatot, ami az akkori, de minden korábbi és későbbi szélsőliberális szerencsétlent nagyon pontosan jellemez: „Mi sokkal jobban gyűlölünk titeket, mint ti minket.” Nekünk, keresztényeknek minden mondatunkat, minden gondolatunkat a szeretet szóval kell kezdeni, ezzel kell folytatni és befejezni. A teremtett világban rend van. Mi hisszük ezt a rendet, hiszünk abban, hogy az, ami most annyira próbára teszi türelmünket, ami szétzilálja békénket, ami annyi szenvedést okoz, azt a Gondviselés javunkra fordítja. A bűnt megvetjük, ha tudjuk, útját álljuk, de a bűnösöket szeretjük. Mint például azt, aki egy külföldi honlapon nagyon hosszú és nagyon sok gyűlölettel teli írást tett közzé ellenünk. A beteges, hazug és minden részében gyilkos indulatokkal a katolikus egyházat támadó írásból idézünk:
„A római katolikus egyház a rákfenéje mindennek. Ez a magyarok átka, nem Turán. Ez Magyarország tragédiáinak oka, a magyar nemzet pusztítója és legfőbb ellensége... A katolikus egyház gyűlöli a szabadságot, a liberális polgári demokráciát, a parlamentarizmust, az emberi jogokat és a kapitalizmust....Az új alaptörvény katolikus kreáció, vatikáni megrendelésre készült. Rögzíti a pápától kapott »Szent Korona« főségét, ami szellemileg a pápaság főségét, és Magyarország alárendeltségét jelenti. Kinyilvánítja a Szent István-i állameszméhez való visszatérését, ami a trón és az oltár szövetsége. Elismeri a "kereszténység", értsd: katolicizmus, nemzetmegtartó szerepét. Nemzeti az, ami katolikus, és katolikus az, ami nem zsidó. ... A Vatikán Magyarországon keresztül próbálja támadni Európát, és visszaszerezni pozícióit. Orbán Viktor kormányzása kezdetén úgy járt a Vatikánba, mint haza. Tudatosították benne történelmi küldetését, magáévá tette az antiszemitizmusra és az antiliberalizmusra épülő katolikus világnézetet, és ezt a harcot vívja. Emiatt teszi tönkre az országot, erőszakolja meg a katolikus egyház szellemében a nemzetet. Emiatt erősödik az antiszemitizmus, a nácizmus, nem véletlenül épült fel a Nemzeti Együttműködés Rendszere Mussolini fasiszta államának mintájára, amely a katolicizmust feltámasztotta hamvaiból. Ebből fakad a demokrácia, az individuális szabadság, a jogállami Európa, a liberális Nyugat és Amerika elutasítása. Mindezeknek egyetlen nagy ellenségük van a világon, amelynek szellemi ereje Rómában összpontosul, és ez a katolikus egyház... Nem lehet másképp megszabadulni, soha nem lesz nyugalom, béke és szabadság, amíg Magyarországon a katolikus egyházat ki nem irtják a közhatalomból. ... Horn Gyula nem volt ideológiailag képzetlen, korábban már hallott arról, hogy a politikai katolicizmus kifejlett formája maga a fasizmus. Fel kell ismerni, hogy Magyarország a katolicizmusnak köszönheti Trianont, a Don-kanyart, a holokausztot, a kommunista elnyomás negyven esztendejét, az ígéretesen indult demokrácia és a harmadik köztársaság elvesztését. Neki köszönheti, hogy a világ szemetjévé lettünk. Ha nem tűnik el a katolicizmus a közéletből, és jobboldali ideológiai pártokon keresztül ostromolhatja tovább a demokráciát, akkor hiába tűnik el Orbán Viktor, a szenvedésnek soha nem lesz vége, mert jön helyette más. Akkor a gyűlölködés, az antiszemitizmus soha nem hagyja el az országot. A katolikus pártokat a magyar történelem tapasztalatai alapján ugyanúgy be kell tiltani, mint ahogyan a Szovjetunió Kommunista Pártját betiltották a Szovjetunió bukása után. Sóval kell behinteni a helyüket. A Vatikán pedig takarodjon ki a magyar államból. Menjen a pokolba.”