„Százezer emberre gondoltunk - mi szervezők, a Demokrata, a Magyar Hírlap és a CÖF -, amikor meghirdettük a Békemenetet Magyarországért. S erre eljöttek magyarok, nem magyarok, barátaink, szabadságszerető emberek a világ minden tájáról vagy ötszázezren. A Belügyminisztérium hivatalos közlése szerint emberemlékezet óta nem tüntettek annyian Budapest utcáin, mint január 21-én, szombaton. Köszönjük magyarok, köszönjük a Hősök terén, az Andrássy úton, a Kossuth téren a tapsokat, köszönjük a határon túliaknak, a nyugati magyaroknak, lengyel testvéreinknek és a szolidáris külföldieknek, hogy eljöttek és üzentek, köszönjük ezt a felemelő összefogást, hogy elegetek volt a hecckampányból, Magyarország lejáratásából, egy ezeréves keresztény állam kiközösítéséből.
Tudjuk, sokan jöttek el a békemenetbe Orbán Viktor mellett közösséget vállalni olyanok is, akik rosszabbul élnek másfél éve, mint azelőtt. De ez volt a felemelő, hogy érzéseiteket nem aprópénzre váltottátok, hanem Ti, akik ott voltatok, láttátok a reményt, a biztos jövőt, ami megvalósul majd, ha a posztján marad Orbán Viktor és ez a jobbközép kormány. Mi magyarok európaiak vagyunk immár ezeregyszáz éve. Sokszor elmondtuk, de úgy látszik, nem elégszer: védtük Európát a tatár, a török ellen, megakadályoztuk a gyilkos bolsevizmus továbbterjedését az 1956-os forradalommal és szabadságharccal, de elsőként bontottuk le a vasfüggönyt is 1989-ben a kelet-közép-európai szocialista államok közül. Nekünk nem kell elmagyarázni, hogy hol van Európa, hol van az európaiság, és mit jelent demokratának lenni.”