„Információink szerint lemondásának oka részben az a sokadik kirúgási hullám, ami a napokban végigsöpört a Vidékfejlesztési Minisztériumon, az Ángyán alá tartozó államtitkárságot sem kímélve. A szakpolitikus kiválásával az LMP szerint végzetesen meggyengül az a szakmai stáb, amelynek a magyar vidékpolitika átformálása, egy fenntarthatóbb támogatási és gazdálkodási szisztéma megvalósítása lenne a feladata. Úgy is mondhatnánk: az agrikultúra helyett az agrobiznisz aratott sajnálatos részgyőzelmet.
Ángyán mindig is kakukktojásnak számított a kormányban, hiszen szakmai meggyőződését sosem helyezte politikai szempontok vagy érdekek mögé. Volt bátorsága kimondani, hogy a magyar mezőgazdaságra – mindenekelőtt a megszerezhető agrártámogatásokra – egy maffiaszerű, a politikával szoros kapcsolatban álló hálózat települt rá. Szakmai programjának az volt a lényege, hogy a vidékfejlesztést a fejéről a talpára kell állítani: a 2004-es EU-csatlakozás óta kialakult, a nagybirtokrendszert és az agrár-nagyüzemeket kedvezményező támogatási rendszer helyett a vidék népességmegtartó képességét növelő, a helyben élő gazdálkodókat segítő, a természetkímélő gazdálkodási módok alkalmazására ösztönző támogatási rendszerre és szabályozókra van szükség. Ennek a filozófiának volt a lenyomata az államtitkár vezényletével elkészült, minden szükséges társadalmi és szakmai egyeztetésen átesett vidékstratégia, amely már fél éve elkészült, ám elfogadva ma sincs. A halasztás oka nyilvánvalóan az a háttérben zajló lobbiharc, amelyet az Ángyán József által maffiaként említett nagygazdálkodói kör (benne a Fidesz-közeli nagygazdákkal) vív azért, hogy a vidékstratégia az eredeti formájában soha ne léphessen életbe, és ne zárja el a birtok- és forráskoncentrációt tovább fokozó, a vidék elsorvasztásában egyértelműen bűnös pénzáramok útját.”