Copy-paste relativizmus

„Mielőtt Schmitt Pál nyilatkozott volna a közrádiónak (elismerve, hogy csak tényleg úgy 30 oldal az övé), nemrég arról beszélt, hogy az UNESCO 2012-t a száz éve született Szentágothai János agykutató emlékének szenteli, »és ez ráirányítja a figyelmet a magyar tudomány világszinten is kiemelkedő eredményeire.« Bingo. »Büszkék vagyunk a magyar emberek nagyszerű szellemi alkotásaira« - olvashatjuk az alaptörvény preambulumában is. De ha ez tényleg így van, akkor az eddigieknél egy hangyfasznyival behatóbban kéne megvizsgálni, mi is következik a jelenlegi elnök plágium-botrányából a hazai tudományos, akadémiai és médiavilág jelenlegi állapotára vonatkozóan.

Mit üzen a Schmitt-ügy elkenése a jelen és a jövő tudósainak, a doktoroknak, doktoranduszoknak, PhD-zőknek? Az ilyen eljárást valószínűleg futószalagon lehetővé tévő akadémiai nagyüzemnek? A forrásmegadás nélkül copy-paste-elő, híreket nyúló „újságíróknak”? Mindazoknak, akik vért izzadnak, hogy a maguk erejéből, saját kútfőből és saját kutatással hozzátegyenek valamit a nemzet össztudásához, vagy csak szimplán az adott tudományág jelenlegi állásához? Hát azt, hogy a tudományos rangokhoz, fokozatokhoz ezen a, khm, kerülőúton is legitim dolog hozzájutni. Meg hogy az érdem relatív fogalom. Sőt maga a tudás is viszonylagos, hiszen ki tudja már, mi az eredeti és mi nem, mi a lényeges, és mi nem?”