Kajajegy

„Állunk a szakadék szélén – és nem értjük. Nem is érthetjük, hiszen gazdasági mutatóink alapján körbe kellene rajongani bennünket. Ehhez képest megy tönkre a forint, egekben az üzemanyagárak – és a világsajtó összes műveletlen bunkója, semmit sem tudó seggfeje és fizetett ügynöke belénk törölgeti a lábát. Kéjjel. A »rendszer« alrendszerei meg feltételeket szabnak: nem írhatunk új alkotmányt, fejezzük be a Gyurcsány elleni pert, engedélyezzük a homokosok házasságát – Sarkozy meg a kajajegyekkel foglalkozik. Tényleg olyan az egész, mint egy kedélyes elmegyógyintézet…

A tömeg pedig áll és vár. Zsigereiben érzi, ez az ő kormánya, s azt is, ha ezt a kormányt le tudja váltani az IMF, a szemét Le Monde meg a Nyugat akárhány hülye politikusa, akkor ők is le lesznek váltva. Akkor a magyar életlehetőségek is le lesznek váltva. Akkor megmaradhatunk lótuszzabáló disznóknak, csak a lótusz lesz egyelőre korlátozva, mert túl hedonisták voltunk ez idáig, és túl sokat fogyasztottunk.

Hát ezért kell megmutatnunk, hogy nem hagyjuk. S hogy a kormány nincs egyedül. Ki az utcára, barátaim! S halkan jegyezzük meg majd azt is, hogy igen, mi csatlakoztunk önként Európához, s hogy régi vágyunk volt ez minekünk már akkor, amikor a mai ellenfeleink még Moszkva seggében éltek. De Európa akkor szép és szerethető volt. S nem rajtunk múlt, hogy ez lett belőle. Ez a szellemi, lelki, erkölcsi reterát…”