Nincs demokratikus ellenzék

A »demokratikus ellenzék újjáalakításáról« szóló bohózat forgatókönyve készen várja, hogy eljátsszák. Az első felvonásban, 2012 tavaszán, a szereplők kidolgozzák a demokratikus minimumot, a Negyedik Köztársaság konszenzuális alapját. Minden demokratikus ellenzéki párt és civil szervezet aláírásával kötelezi magát az egyéni szabadságjogok tiszteletben tartására, a pártfinanszírozás nyilvános ellenőrzésének megteremtésére, a leszakadó szegények integrálására a társadalmi közösségbe, a plurális médiarendszer garanciális feltételeinek kidolgozására, és így tovább. A második felvonásban – a bohózat legszórakoztatóbb részében – a fenti demokratikus minimumot rögzítő szándéknyilatkozatot egy új társadalmi szerződés formájában írják majd alá az ellenzéki politikusok és a demokrácia iránt elkötelezett állampolgárok. A roadshow főbb eseményei DEMOKRATIKUS ELLENZÉK tacepaok alatt, Mesterházy Attila és Gyurcsány Ferenc celebrálásával zajlanak majd. Felejthetetlen kép lesz, biztosan. Végül, a szomorújátékba forduló harmadik felvonásban, a demokratikus ellenzék közösen állított képviselőjelöltjei rendre elbuknak, mivel egy töredékét lesznek csak képesek megszerezni a szavazóképes társadalom egyharmadát kitevő, a választójogával élni kívánó, de preferenciáiban és részvételében bizonytalan tömegnek.

Ne felejtsük el, eddig sem  az MSZP, sem a DK, sem az LMP nem volt képes profitálni abból, hogy majd kétmillió szavazó otthagyta a Fideszt másfél év alatt. Ha most az LMP együttműködésre lépne a parlamenti ellenzék baloldali pártjaival, egyikük sem kerülne közelebb egy lépéssel sem a 2014-es választási sikerhez.  Ráadásul az LMP hirtelen összebútorozása az MSZP-vel és a DK-val ellentmondana annak a kiváló politikai érzékről tanúskodó döntésnek is, amellyel a párt nemrég kilépett a parlamenti politizálás keretei közül.”