A békés többség és az Operaház ostroma

„Vajon nem az a pillanat-e a hatalom erodálódásának nyilvánvaló manifesztációja, amikor az az ellene elemi erővel utcára lépő, skandáló tüntetőket egy virtuális nemzeti egység nevében megpróbálja elmismásolni?

A »békés« (a.k.a »csendes«) többség kommunikációját egy olyan párt fejlesztette tökélyre, amelynek több prominens tagja is ott volt az utcán tegnap este. Ma egy olyan párt használja, amely az akkori kormánypártokat gyűlölte. Érdekes módon azonban a Fidesz és az MSZP kartellben csőcselékezte le azokat az elkeseredett embereket, akik az őszödi beszéd után spontán gyűltek az utcán, mikor már a saját, demokratikusan választott hatalmuk volt a tét. A nyilatkozatokban szereplő békés többség valamiért mindig kormánypárti és a fennálló rendet támogatja – nyugodtan fogjunk gyanút, ha szóvivők kezdik emlegetni. Aki felidézi, már semmiképpen nem nevezhető magabiztosnak.

Persze nem mondom én, hogy ez volt a legösszeszedettebben megrendezett tüntetés, amin jártam, én személy szerint a Magyar Fokhagymafront produkciójánál kaptam idegrohamot, mégis volt egy nagyszerű hangulata az egész estének. Na és Magyarország már megint bekerült a világsajtóba – a New York Times és a többiek tárgyi tévedésektől hemzsegő, fasisztaveszélyt kiáltó cikkeit olvasva még egyértelműbb, hogy egyedül vagyunk, és egyedül kell megbirkóznunk a most szélesedő újabb hatalmi vákuummal is.”