Magyar Péter az az ember, aki hatalmasat akart fingani, de a végén csak beszart

Lehet a tegnap történteken ironizálni, de valójában véresen komoly dologról van szó.

2012 júniusára ebben az országban minden megváltozik. Utána következik egy konszolidációs, nyugodtabb időszak. Interjú.
„– Már csak azt nem értem, miért nem a társadalmi szolidaritást érvényesítő törvényeket gyártják? Miért nem a vagyonadóval foglalkoznak – mondjuk a jegybank helyett?
– Összefüggésben vannak, pénz-pénz, mondanám némi szarkazmussal. Azzal azért nem vádolhat, hogy kevés dologgal foglalkozom... Komolyra fordítva: 2012 júniusára ebben az országban minden megváltozik. Utána következik egy konszolidációs, nyugodtabb időszak.
– Ez mit jelent? Milyen lesz az ország?
– Más. Új típusú. Azt kell látni, hogy aki legutóbb elment szavazni, az mind változást akart. Úgy vélem, az 1990-től 2010-ig tartó 20 év a rendszerváltás ideje volt, most a tanulságok összegzésének és az ebből következő változtatásoknak az ideje van. Reményeim szerint az eredmény: sokkal egyszerűbb, átláthatóbb, világosabb viszonyok, hatékonyabb, gazdaságosabb, versenyképesebb rendszer.
– Államosítás, központosítás, egy kézből irányítás; nyilván olcsóbb és hatékonyabb is, mint a fékek és ellensúlyok bonyolult és drága rendszere.
– Nem tűnnek el a garanciák. Nézze: 1990-ben az volt a legfontosabb, hogy kellő garanciái legyenek a demokráciának, meg lehessen akadályozni a diktatúra visszatérését. A hatékonyság, a teljesítmény szempontjai nem tudtak érvényesülni. Most az a feladat, hogy úgy legyünk hatékonyabbak, hogy a demokrácia ne csorbuljon. A világ minden országában komoly dilemma manapság: versenyképesség, vagy nagyon sok fék és ellensúly. 20 éve nálunk a demokratikus létezés volt a kérdés, most pedig egy gazdasági dilemma elé van állítva az ország. A hatékonyabban, szervezettebben működő állam azonban nem jelenti a demokratikus garanciák eltűnését. Mondok példát: Vásárhelyen kizárólag lelkiismereti alapon foglalkozott a közgyűlés az iskolai szegregáció megszüntetésével. Senki sem kötelezett minket arra, hogy az integrációt megvalósítsuk.
Más települések szocialista irányítású testületeiben – most nem a megyéről beszélek – nem működött a lelkiismeret. De nehogy már egy testület hangulatán múljon, milyen sorsa lesz a gyerekemnek! Ilyen szempontból beszélek én hatékonyságról, maga pedig ugyanezt központosításnak nevezi. Nem lehet egy országban 3200-féle oktatási rendszer! Nem lehet túlburjánzó bürokrácia. El kell egyszer dönteni, ki finanszírozza az egészségügyet. Muszáj az államnak néhány érték érvényesülését elérnie, legyen ez a család védelme, a gyerekek egyenlő esélye, a munka becsülete. Azt mondom, elválik majd, hogyan áll össze ez az új rendszer. És ha nem jól működik, ha rossz a kormányzás, el lehet zavarni a kormányt. Ez a demokrácia.”