Viktor! Tudod már, hogy vége?

„Nyolc évig romboltatok.

Szembe mentetek mindennel, amit javasoltunk. Elutáltátok az egészségügyi reformot, nemzethalált kiáltottatok a felsőoktatási tandíj hallatán, önfeladással vádoltatok bennünket, amikor megállapodtunk a Déli Áramlatról, nemzetvesztésről szónokoltatok a 2008-as IMF-EU megállapodáskor, és hazaárulóztatok minden alkalommal, amikor a költségvetési egyensúly helyreállítása érdekében szigorú politikát folytattunk.

Azt mondtátok, hogy veletek minden másképp lesz. Tényleg másképp lett. Az egészségügyben orvosok és rezidensek ezrei kívánnak felmondani, csökkentitek az egyetemi felvételi keretszámokat miközben brutálisan felemeltétek a tandíjat, persze lelkiismeret-furdalás nélkül dörgölőztök Oroszországhoz, majd visszahívtátok az IMF-et és soha nem látott megszorításokat vezettek be jövőre. És mindez le van öntve valami zavaros szabadságharcos mázzal, primitív nemzetieskedéssel.

Szerdán újra leminősítés jött, bóvliba kerültünk a második hitelminősítőnél is. De ti nem hátráltok, magyarázzátok, hogy nem érdekes, hogy megszakadtak az IMF-EU delegációval általunk kezdeményezett tárgyalások, és úgy tesztek, mintha nem tudnátok, hogy európai intézmények küldik ide delegáltjaikat, hogy tapogatózzanak: vajon le lehet-e váltani Orbánt.

A világnak elege lett belőletek. Amerika megveti ezt a kormányt, Berlin, Párizs, Brüsszel nem akar szóba állni Orbánnal, keresi utódját, Barroso csaknem ultimál, a hitelminősítők a levesbe küldenek bennünket.

A rendszerváltozás óta – sőt, 1963 óta – nem voltunk ennyire elszigeteltek. Elértétek, hogy a világban lassan ciki lesz magyarnak lenni. De tegyük hozzá: nem miattunk, hanem miattatok. Mennetek kell. Mert ócskák vagytok. Sajnálom.”