Amennyiben hiszünk abban, hogy a történelem a nemzetek tetteiről szól, nem sok esélyt adunk Belgium hosszú távú fennmaradásának.
„Elio Di Rupo olasz bevándorlók gyermekeként látta meg a napvilágot egy önkényesen elfoglalt földön felhúzott táborban, személyében ő Európa első bevallottan meleg és büszkén ateista kormányfője. Az erősen baloldali gondolkodású új miniszterelnök instabilan beszéli az ország többségének nyelvét, szíve pedig inkább Vallóniához húzza. Előbb a vallon régió pénzügyminiszterének kabinetjében dolgozott, majd 2000-től a francia határ menti Mons polgármestere volt. Kormányzati tapasztalatnak egyáltalán nincs híján, a '90-es években a vallon kormányban az oktatásért és a médiáért felelt, a brüsszeli kabinetben pedig közlekedési miniszter volt, majd a kormányfő helyettese lett, és egy ideig betöltötte a gazdasági tárca vezető posztját is. Pártját 1999-2000 óta irányítja.
Több uniós politikus inkább távol marad az amerikai függetlenség 250. évfordulójára rendezett, Donald Trump nevével fémjelzett nagyszabású brüsszeli ünnepségtől.
Február óta gyorsul az infláció, 38 tagállamból 23-ban mértek áremelkedést.
Ahogy többször elmondtam, erősen torzítóak a nominális GDP összehasonlítasok.
Mint minden rendszer, ez is úgy indul el most hódító útjára, hogy lendületesen hangsúlyozza, hogy ő „más”, hogy ő majd megmutatja, hogy lehet más a politika.
Ez mind szép és jó, de nem inkább a svédországi Helsingborgban, a NATO-tagországok külügyminiszteri találkozóján elhangzottakról kellene tájékoztatnia a nagyérdeműt?
A Tisza-kormány szóvivői kifejtették: „Ha Magyar Péter kommentel a Facebookon, akkor az a miniszterelnök kommentje”.
A Tisza a milliárdosok pártja, Magyar Péter pedig a felső tízezer kormányát vezeti. Úgy hazudtak a kampányban, mint a vízfolyás.
