Új politbüro dönt a sorsunkról

Egyetértek Ferenccel, ezek hosszútávon károsak lehetnek. Válságban be kellene vonni a zembereket az ügymenetbe nem pedig a fejük fölött dönteni. Viszont vmi tenni kell és még ez is több a semminél. De világossá kell tenni a veszélyeit, nehogy úgy járjunk mint az euroval, vagyis csöbörből vödörbe...

Igazából csak azt kell eldönteni, hogy akarunk-e beleszólni a világ dolgaiba, vagy nem. A verseny adott. Itt a nagyok, azaz az USA Kína és Oroszország szól bele a világ dolgaiba. Ha más is bele akar szólni, akkor azt csak úgy tudja megtenni, ha szintén a nagyok közé tartozik. Ahhoz, hogy nagy legyen valaki, ahhoz kellő gazdasági potenciállal kell rendelkeznie, mert a katonai erő is a gazdaságon múlik. Viszont gazdasági potenciál kérdésében a méret a lényeg. Minél több ember tartozik egy szövetséghez - amit nevezhetünk államnak, vagy uniónak, vagy bárminek - annál nagyobb lesz az általuk létrehozott gazdasági eredmény, tehát a gazdasági potenciál. Kína, ugyan hatalmas hadsereggel rendelkezik, de akaratát pénzügyi fronton érvényesíti. Amerika meg oda küldi a hadseregét, ahova akarja, ha gazdasági érdekei úgy kívánják. Ha fel akarja venni velük a versenyt Európa, akkor akkorára kell nőnie, mint ők. Erre szolgál az EU. Az sem más, mint az USA, ami ugye a tagállamainak szövetsége, vagy Németország, ami szintén államszövetség. Csak mindig megfeledkezünk erről, mert oly régen alakultak azok az államok, amik végül egy szövetségi rendszerben, tulajdonképpen egy államot alkotva működnek, hogy már elfelejtettük, hogy volt Kalifornia állam és volt Bajorország is külön, önállóan. Pedig ebben rejlik a titok. Úgy jönnek létre ezek a nagy, a világ dolgaiba beleszóló államok, hogy sok kisebb állam összeáll egy naggyá. Ráadásul mi az EU kapcsán egy laza, nemzetállamok közti együttműködésről álmodozunk, holott az nem működik, hogy egységes fellépés helyett úgy kell összekoldulni a tagállamoktól egy hadsereget és a francia parasztok lobbija miatt meg lehet vétózni egy egységes mezőgazdasági támogatási rendszert. Egy ilyen konglomerátum akkor működik, ha van egy erős központi kormányzata, ami többek közt hadsereget is tart fenn és az ennek fenntartásához szükséges adókat is maga veti ki egységesen. Mert ez a két dolog, ami állammá tesz egy államot. Amíg nem így működik Európa, addig csak egy vicc az egész, ami arra jó, hogy "megszabja az uborka hajlási szögét", de arra nem alkalmas, hogy egyenrangú partnerként beszéljen az USA-val, vagy Kínával. És ez a kezdeményezés, amiről a cikkben is szó van, épp erről szól. Arról, hogy a politikai vezetők nagyon jól látják, hogy vagy felvesszük a kesztyűt és beszállunk a versenybe, vagy partvonalról nézzük, ahogy a nagyok fociznak és csak reméljük, hogy meghívnak minket a meccs után a VIP fogadásra is. Azután, ha meg van a nagy egység, egységes gazdasági vezetéssel, akkor majd lehet újra játszani demokráciásat is. Nagyon leegyszerűsítve Kína úgy jött létre, hogy a legerősebb császár erővel összerakta a királyságokat birodalommá. Németország úgy jött létre, hogy a fejedelmek összeültek és megbeszélték a dolgot. Az USA meg úgy, hogy az "alapító atyák" ezt eldöntötték, azután közölték ezt a "néppel is". Ezek a járható utak, sehol nem kérdezték erről a "népet demokratikus módon", csak közölték velük az eredményt. Itt is ez a járható út. Vagy a vezetők ezt eldöntik, vagy az egész széthullik és nem lesz beleszólása az Európában élő, - ám biztosan szép nemzeti hagyományokat ápoló és végtelenül demokratikus - embereknek abba, hogy a világ merre menjen.

Öcsém, ha még valaki leírja ezt a tankok-bankok villámtréfát, fogadalmat teszek, hogy soha többé nem olvasok Csurkát!

"Európa számára nagyobb gondot jelent a pillanatnyi politikai elit kudarca, mint néhány ország eladósodása. " ----- A két ügy nagyon is összefügg! A "kudarc" gyakorlatilag nagy nyereséget takar az elit javára.