Igazságtételt!

„Ha cinikusak akarunk lenni, azt mondjuk: a háromszáz forintos euró és a fenyegető recesszió kellett hozzá. Ha örök elégedetlenek, akkor azt, hogy miért nem csinálták meg már az 1998 és 2002 közötti ciklusban. A lényeg mégis, hogy végre egyenlő mércével mérik Magyarországon a náci-nyilas és a kommunista bűnöket. Hogy nincs többé különbség kioltott emberéletek között. A hidegvérű, tervszerű gazemberség végre egyformán büntethető lesz.

Elvben.

A gyakorlatban Gulyás Gergely, aki a Fidesz nevében bemutatta a Biszku Béla-félék kiiktatását szolgáló törvénytervezetet, amely végre összhangba hozza a magyar jogot az 1968-as New York-i egyezménnyel, megállapítva, hogy minden emberiesség elleni bűntett elévülhetetlen, maga is csak úgy számol: legfeljebb néhány tucat volt kommunistát ítélnek majd el.

Itt mindjárt kérdések egész sora következik, amelyekre aligha tudnánk elfogadható választ adni egy, a múltból előbújó ősünknek vagy a jövőből visszatérő utódunknak.

A legelső: miért csak néhány tucat kommunistát? Ötvenöt éve a forradalmat nem néhány tucatnyian verték le, és a megtorlást sem néhány tucatnyian hajtották végre. Ha ma az ügyészség is úgy gondolja, hogy a bíróság elé lehet rángatni a kilencvenkét éves néhai Képíró Sándor csendőrszázadost, akkor miért nem lehet elővezetni a forradalmi tömegbe lövető parancsnokokat vagy a fegyvert fogó, ravaszt meghúzó pufajkásokat? Hogy mást ne említsünk: miért nem lehet kitolni a VIP-kórteremből a Nyugati tér »hősét«, Horn Gyulát? Vagy leporolni az összes sortűzpert, és az új jogszabály alapján új eljárásokat kezdeményezni? És miért nem lehet elővenni azokat az egykori ávós gazembereket, akik a fegyveres osztályharc jegyében negyvenöt és ötvenhat között több százezer magyart pakoltak fel a gulág felé tartó vonatokra, vagy kínoztak meg, vertek agyon, fosztottak ki, bármiféle törvényes felhatalmazás nélkül? Minden faluban, minden városban emlékeznek még a nevükre, nem lenne nehéz összeállítani a még élő vétkesek névsorát.”