Mit ér a népszámlálás, ha magyar?

„A családi kötelékek meglazulásával, a csonka családok, a magányosság terjedésével mindenki tisztában van – de azt azért mégsem tartja természetes dolognak, hogy a hatóság most kifaggatja, együtt él-e a házastársával vagy sem, élettársi kapcsolatban él-e, netán egy homoszexuális viszonyban, vagy éppen egyedülálló, esetleg családilag össze nem tartozó emberekkel lakik egy fedél alatt. Ráadásul, akik például házasságban és közös fedél alatt élnek, ám valami, többnyire anyagi megfontolásból külön helyekre vannak bejelentve, késztetést érezhetnek arra, hogy különélőnek vallják magukat. Egy szó mint száz, a befutó adatokból aligha lehet majd a magyar társadalom családi és együttélési viszonyaira nézve reális következtetéseket levonni. A kilátástalanul munkanélküliek nyilván nem szeretik a munkakeresésre vonatkozó kérdést, a nagycsaládosok pedig joggal rökönyödnek meg azon, hogy ha hatnál több gyerekük van, azokat már nem kell feltüntetni, nem számítanak...

A hazai társadalom élet- és lakásviszonyai olyan bonyolultak lettek, hogy kérdőívekkel aligha lehet feltérképezni őket. Erre utal az is, hogy a KSH telefonos tanácsadója már október második hetén becsődölt. A két, ingyenesen hívható telefonszámra úgy zúdultak a hívások, hogy az automata reggel, délben, este csak azt tudta jelezni a tárcsázóknak, hogy „ez a szám jelenleg nem kapcsolható”.

A jelek szerint annak is örülhetünk majd, ha e népszámlálás révén az egyre fogyatkozó hazai népesség számát aránylag pontosan be lehet lőni. Vagyis megtudhatjuk majd, hogy 2011. október 1-én hányan is éltek határainkon belül – magyarok és nem magyarok. Persze ez sem biztos.”