Látszik-e a jövő? − II. rész

„A demokratikus ellenzéknek fel kell ismernie, a választópolgárok egyre kevésbé választanak pártot ideológiája, s még kevésbé szakpolitikai programjai alapján. A választást sokkal inkább az motiválja, hogy az adott párt, pártszövetség vagy politikai mozgalom üzenete – és most értsük ezt a kifejezést a lehető legtágabban – mennyiben felel meg valamely társadalmi csoport vagy réteg világfelfogásának, erkölcsi értékrendjének, mennyiben érthető meg és értelmezhető a választópolgárok mindennapi életének, mindennapi életük tapasztalatainak és moralitásának az alapján. Mivel a mai, késő modern társadalmak erőteljesen differenciáltak, az egyes társadalmi csoportok, miliők gyakran erőteljesen különböző értékrendeket és kulturális orientációkat követnek, a progresszív alternatívát kínáló demokratikus ellenzéknek jelentős kihívásokkal kell szembenéznie. A demokratikus ellenzék ugyanis a jelenlegi kormányzatnak azt a politikáját kell hogy elutasítsa, amely homogén ideológiát és értékrendet igyekszik ráerőltetni a magyar társadalomra, s ily módon gondolja meg- és feloldani a társadalmi konfliktusokat. Ehelyett azt a feladatot kell magára vállalnia, hogy közvetít a különböző társadalmi miliők és kulturális környezetek között, s a közvetítésen keresztül, annak segítségével közösen birtokolt értékekre, eszmékre, elképzelésekre építse fel a »Fidesz utáni« köztársaságot. A közösen birtokolt pedig azt jelenti, hogy a különbségeket, eltéréseket tudomásul véve, összerendezve teremti meg azt az alapot, amely megnyitja a demokratikus politikai erők közt az együttműködés lehetőségét. Nem egyformaságra és azonosságra, nem centrális erőtérre és hasonló fantazmagóriákra, hanem az ideológiai és kulturális különbségek között közvetíteni tudó, bizalomra épülő és építő, radikálisan progresszív politikára, »a remény új politikájára« van szükség. Ez az az új ajánlat, amelyet a demokratikus ellenzéknek meg kell fogalmaznia a társadalom számára.

Úgy gondolom, hogy »a Fidesz utáni világ« alapját jelentő közösen birtokolt értékek tekintetében nem lesznek, nem várhatók különösebb viták. A magántulajdon, a verseny, az emberi méltóság, az igazságosság, a jogbiztonság, az esélyegyenlőség, az átláthatóság, a moralitás, a felelősség, a szabadság, a szolidaritás, a tudás, a teljesítmény, a kulturális sokféleség elismerése, a szabad identitásválasztás olyan értékek, amelyek nemcsak a demokratikus ellenzék pártjait kötik, köthetik össze, hanem széles körű társadalmi támogatottságra is találhatnak. Úgy gondolom, hogy ennek megfelelően az igazságos és a közjót szem előtt tartó progresszív politikának, az ezt képviselő demokratikus ellenzéknek öt prioritást kellene felállítania, s ezek mentén kellene konkrét szakpolitikai programjait kidolgozni: (a) elő kell segítenie a tudásalapú gazdaság és társadalom megszilárdulását, a társadalmi felelősséggel bíró beruházások terjedését; (b) flexibilis, különböző formákban mindenkit befogadni képes munkaerőpiacot és foglalkoztatáspolitikát kell teremteni; (c) konkrét, helyi programok segítségével meg kell akadályozni a szegénység növekedését, meg kell indítani a leszakadt, mélyszegénységbe süllyedt rétegek befogadásra és részvételre épülő társadalmi programját; (d) mindenki számára biztosítani kell a társadalmi biztonság lehetőségét és esélyét; (e) meg kell teremteni egy igazságosabb, egy olyan társadalom alapjait, amelyben mindenki saját életének a forgatókönyv írója lehet. Ezek a pontok természetesen csak a legáltalánosabb kereteket jelentik. Olyan kereteket, amelyeken belül a szociális igazságosság elválaszthatatlan a társadalmi innovációtól. Ezek szellemében kell következetesen hangsúlyozni, hogy radikális, előretekintő, innovatív és kreatív agendára van szükség a munkahelyek, a növekedés, a közösen birtokolt jólét és a szolidaritás érdekében. S mindezt úgy kell tenni, hogy a demokratikus ellenzék által felkínált alternatíva mindenki számára érthető és élhető legyen. A reményt, a részvételt, a befogadást, az egyéni és a közösségért való felelősséget kell előtérbe állítani. A demokratikus ellenzéknek azt kell mondania a társadalomnak, figyeljetek arra, amit mondunk. Mert ha ránk szavaztok, és kormányra kerülünk, akkor pontosan azt fogjuk tenni, amit mondtunk.”