„A csel ott van a dologban, hogy választást nem most kell nyerni, hanem szűk három év múlva. Ezért is szokás azt az udvariasságot elvárni a törvényhozótól, hogy amennyiben a választási rendszert piszkálja, azt tegye olyan távol a választásoktól, hogy még egészen nyugodtan állítható legyen: addig bármi történhet. A kategorikus kijelentéseknek ilyenkor, ennyi idővel a választási erőpróba előtt egyszerűen semmi értelme nincs. Tisztességgel csak forgatókönyvekről lehet beszélni. Ki tudja ma megmondani, hogy mi lesz a baloldalon egyszerre jelen lévő széthúzás és integráció eredője? Ki tudja megmondani, hogy meddig erősödik a Jobbik? Hogy hol áll meg a Fidesz csökkenése, és képes lesz-e később egy jó hajrára?
Nézzük a változtatások közül az egyiket, amelyiket én személy szerint sajnálok. Ez a két forduló. Én izgalmas és hasznos lehetőségként őrzöm emlékeimben a két forduló közötti visszalépési játékot, hiányozni fog. Függetlenül az én perverzióimtól, simán el lehet mondani egy olyan mesét, amelyben a Fidesz rosszul jár a második forduló elvesztésével. Képzeljük csak el, hogy a Jobbik tovább erősödik, megosztja a jobboldali szavazatokat, a baloldalon viszont sikeresen megállapodik mindegyik párt, és sehol nem indulnak egymás ellen. A sima többség az övék lehet. Ha lenne második forduló ebben a forgatókönyvben, akkor Jobbik-Fidesz visszalépésekkel sok körzetben meg lehetne fordítani a végeredményt. Az egy forduló csak akkor szolgálja a jelenlegi kormánypártok érdekeit, ha egész pontosan így maradnak a preferenciák, mint most. Aki pedig ezt állítja, arról egy dolgot biztosan megállapíthatunk: nem bízik az ellenzék jövőbeli teljesítményében.”