„Ami az Új Színházzal történt, az gyalázat. Nem mintha Márta István is nem addig járt volna a Fidesz kútjára a korsójával, amíg most megtanulta, hol lakik az Úristen: szedegetheti is a cserepeket. De legalább a társulatot és a gazdálkodást rendben tartotta, színházát kedvelte a közönség. Ám ahogy nem számított a hatalomtól távolabbi, amúgy közönségkedvenc József Attila Színház, úgy most kiderült, hogy a közelebbi Új Színház is bármikor odadobható. Nem lennék most Eperjes Károly helyében: vagy kiáll a régi csapat mellett, vagy beáll ezek közé. Ha távozik, jelentősen gyengül a társulat, de megmarad a becsület, ha marad, egy vállalhatatlan koncepció kiszolgálójává válik.
Csak jelezném, miféle viszonyok lehetnek a Fideszben, ha ez a váltás meg tudott történni Budapesten, mert nélkülük ez a gyalázat nem eshetett volna meg, ez egészen biztos.
Amúgy meg ha valakinek az élete drámáért kiált, az Csurka István. Aczél György személyes jelentéstevője a kétszeres József Attila-díjjal, az MDF szétverője, aki állítólag az 1956 után kivégzett Angyal István lakásába költözött be. Az író, aki nekimegy a bevásárló központoknak, bár maga is ott költi a pénzét, aki úgy vett fel 28 millió forintot, hogy a munkát el sem végezte. Aki az élettársát nevezte ki a MIÉP gazdasági tótumfaktumának és még hosszan sorolhatnám. A Magyar Fórum cikkeiből még csak nem is idézek, mert nem szennyezem be a blogomat - majd megteszik némely szélsőséges hozzászólók.”