Ne féljetek...

„Ha Gyurcsány szépkorú elvtársai egy kicsit többet foglalkoztak volna Bibó társadalomfilozófiájával a szemináriumokon, akkor megtudhatták volna, mit gondolt a jogtudós politikus a törvény előtti egyenlőségről. Ennek lényege nagyon egyszerű, könnyen megérthető: a kiszolgáltatott helyzetben lévő, egyik napról a másikra tengődő, tyúktolvajláson kapott bűnözőt éppen olyan eljárás illeti meg, mint azt a milliárdos kádkőgyárost, aki a politikai hatalmat megszerezve, hivatalával visszaélve egy közösségi tulajdonban lévő vagyontárgyról nem a törvényben megszabott keretek között hozott milliárdos kárral fenyegető döntést. Ha egyenlő bánásmód jár a csekély érdekérvényesítő képességű tyúktolvajnak és a nagy hatalmú, vagyonos, diplomás volt kormányfőnek, akkor hazánkról is elmondható, hogy a törvény előtt mindenki egyenlő. A talán csak felelőtlen magatartása miatt a hivatali visszaélés gyanújába keveredett volt miniszterelnök és a politikai elit zavarosban szívesen halászó nagy hatalmú urai bármelyik párt támogatását képzeljék is a hátuk mögé, örömmel nyugtázhatják, hogy nem Platón elvei érvényesülnek a modern demokráciák büntetőjogi rendszereiben. Mert akkor sokkal súlyosabban ítélnék meg a fehérgalléros bűnözők intellektuális jogi trükkjeit, mint azokét, akik a télire való tüzelőt lopkodják össze az erdőről.

Nehéz megérteni, hogy vajon miért is lenne kiváltságosabb, védettebb személy Gyurcsány, mint Hagyó, Hunvald vagy éppen Zuschlag – az úgynevezett megélhetési bűnözőket most itt nem említjük, mert nem akarjuk őket megsérteni –, ha az ügyészségnek alapos gyanúra okot adó bizonyítékokat tálalt fel a nyomozó hatóság. A tüntetők tényleg úgy gondolják, hogy meg kellett volna tiltani az ügyészségi nyomozóknak, hogy megvizsgálják az LMP-s Schiffer András feljelentését? Vajon a főügyésznek az lett volna a dolga, hogy a bűnpártolás ódiumát vállalva elsüllyessze az aktát?”