„Miután binládenorbán a köztársaság első számú demokratájának elpusztítására kiagyalt tervén immár MSZP-be telepített ügynökök szorgoskodnak, ideje szemügyre vennünk, másutt milyen módszerekkel cibálják rojtosra veszedelmes populistákok az Európaiság testét. Tényleg Magyarországon érdemes patraszállniuk a Demokráciát, a Humánumot és a Közös Értékeket védelmező desszantosoknak, vagy - ne adj'Isten - más, felvilágosultabb helyeken is lenne kapirgálnivaló? Mivel általában a mi büdös lábunk van kéznél, ha a francia sajtóban egy kis felsőbbrendűségi tudattal vegyített borzongással kell bizonyítani a káeurópaiak szalonképtelenségét, figyelmünket a párizsi politika friss fejleményei felé fordítjuk. A héten történt, hogy a szenátusi részválasztásokon a baloldal abszolút többséget szerzett, s így várhatan szocialista lesz a második kamara elnöke.
Nincs az a honi szürkekardigános politológus, akit izgalomba hozna a hír, de máris érdekesebb, ha hozzátesszük: az V. köztársaság öt évtizedes története alatt először győzedelmeskedett a baloldal. Nem a képesség hiányzott, hanem még de Gaulle tábornok idején hoztak kifejezetten a jobboldalnak kedvező szabályokat.
A szenátorokat választó nagyelektori kollégiumban (polgármesterek, megyei és regionális tanácsosok, önkormányzati képviselők) erősen felülreprezentáltak a hagyományosan jobbra húzó kisebb települések emberei - míg a 2000-es évek elején a franciák 35 százaléka élt 3500 lakosnál kisebb faluban, addig a szenátorokat választó elektorok 49 százaléka származott ilyen településről. Egész sor eseménynek kellett megtörténnie (a szocialisták 2004 óta egyre másra nyerték a vidéki pozíciókat, Nicolas Sarkozy elnökségének nagyon rossz a megítélése, több helyütt disszidens jobboldali listák osztották meg az elektorokat) ahhoz, hogy a képviseleti demokráciában elvben természetes váltógazdaság a felsőházban is valóssággá váljon.”