A szenátorokat választó nagyelektori kollégiumban (polgármesterek, megyei és regionális tanácsosok, önkormányzati képviselők) erősen felülreprezentáltak a hagyományosan jobbra húzó kisebb települések emberei - míg a 2000-es évek elején a franciák 35 százaléka élt 3500 lakosnál kisebb faluban, addig a szenátorokat választó elektorok 49 százaléka származott ilyen településről. Egész sor eseménynek kellett megtörténnie (a szocialisták 2004 óta egyre másra nyerték a vidéki pozíciókat, Nicolas Sarkozy elnökségének nagyon rossz a megítélése, több helyütt disszidens jobboldali listák osztották meg az elektorokat) ahhoz, hogy a képviseleti demokráciában elvben természetes váltógazdaság a felsőházban is valóssággá váljon.”