Az Origo Ókovács-interjújáról

„Ókovács kétségbeejtően ötletszerű és átgondolatlan megoldási javaslatokat citál elő akkor, amikor Vincze az Operaház működési problémáinak rövidtávú megoldásai felől érdeklődik. A kormánybiztos első helyen említi egy történelmi operapályázat ötletét. Tekintsünk el attól az egyébként fontos kérdéstől, hogy egy ilyen pályázat kiírása mégis milyen kapcsolatban áll az Operaház működési problémáinak megoldásaival - megsúgom, semmilyennel. Koncentráljunk jóindulatúan a pályázat kérdésére. Aki egy akármilyen operapályázat ötletét rövidtávon kivitelezhető projektnek tekinti, az ékes tanúbizonyságát adja annak, hogy az életében nem vett részt zenés-színházi alkotómunkában. Egy laikus számára is könnyen belátható: a librettó, majd a zenei anyag megírása, az előadói-alkotói gárda kiválogatása, majd a produkció létrehozása minimum két évadnyi munka, és akkor nagyon példásan és rekordgyorsasággal őröltek az adminsztráció és a múzsák malmai.

De tegyük fel, hogy Ókovács ötlete kivitelezhető egy évadon belül - vagyis rövidtávú elképzelésként megállja a helyét. Ha így is lenne, mégis milyen zeneszerzői kiválóság lenne alkalmas arra, hogy az ókovácsi paradigma mentén "történelmi operát" szerezzen? A jelenlegi legkeresettebb, élő opera-zeneszerzőnk, Eötvös Péter majd talán pont a Toldi-ra fog partitúra papírt ragadni? Vagy Jeney Zoltán, Vidovszky László? Vagy a harmincas-negyvenes generáció tagjai? Miféle elavult és szűklátókörű, a nemzeti reprezentációt dalszínházi keretek között kivitelező elképzelések rajzolódnak ki egy ilyen gondolatfutamból? Ki foglalkozik ilyesmivel ma a világban? Még a nemzeti önismeretnek nálunk is alacsonyabb fokán álló és történelmileg megtépázottabb nemzetek sem használják ilyen ócskaságok kivitelezésére a kulturális intézményeiket.”