Atomkór – mikor marhára esik, de a világvége végül elmarad

Ebben a világban túl sok mindenre van előre elkészített magyarázat.

Kertész Ákossal hadakozik a magyar állam? Ne már!
„Ha Kertész Ákos az idei Kossuth-díj listán szerepelne, és írása után leszednék onnan, vagy Schmitt megtagadná a kitüntetését, érthető lenne, nem volna semmi gond.
De a köztársasági elnök levelet ír a miniszterelnöknek, hogy változtassanak a törvényen, hogy aztán ő visszavehesse a díjat Kertésztől?
Egy súlycsoportba hozni egy vén írót, akinek elment az esze, az egész magyar köztársasággal? Kertész Ákossal hadakozik a magyar állam? Ne már!
Kertész elhíresült mondatai vállalhatatlanok, ez nem vitás. Nyíltan rasszista, magyargyűlölő mondatok, egyrészt, másrészt rossz mondatok is. Aki mentegetni próbálja őket József Attilával, Adyval, az hazudik, az csőlátású, csak a »mi kutyánk kölyke«-gondolkodásra képes nulla. Nem, kedves Radnóti Sándor, Kertész nem a magyarság szempontjából ír, nem azért aggódik, e helyett rohadtul kívülállóként gyűlölködik, máskülönben úgy fogalmazott volna, hogy »MI, magyarOK genetikusan alattvalóK VAGYUNK, csöndben zabáljUK a moslékot, stb. Vagy netán Kertész önmagát tartja felelősnek a holokausztért? Ugye, ezt nem kell komolyan vennem? Aki csöndben marad a baloldalon egy efféle írás után, szintén szégyellheti magát. Szerencsére nem csak ilyenek akadtak. Tisztelet illeti Tamás Gáspár Miklóst, Révész Sándort, Mester Ákost, akik nyíltan, tiszta fejjel voltak képesek helyén kezelni a hánytató hiányában egyébiránt remekül alkalmazható, imígyen alkalom adtán rendkívül hasznos írást.
Egy, az Amerikai Népszavában megjelent publicisztika kitárgyalási szintje: a magyar lapok, a pesti utca, meg a vidéki utcák, kocsmák, stb. Az állam - és feje - lealacsonyítja magát erre a szintre, ha reagál, ha szankciókat akar, ha az államapparátus gépezetét beindítja néhány elmeroggyant sor miatt.”