Jobbik: Állítsák vissza a halálbüntetést!

A gyilkosságok nagy részét azért követik el, hogy az áldozat ne tudjon tanúskodni. Nyugodtan ölhet, hiszen nem lesz tanú!! Ha életben hagyja, VAN TANÚ ÉS SOKÉVI BÖRTÖN!! Tehát egyszerű a két oldal: megúszni egy rablógyilkosságot, vagy a tanú vall! Ha lenne halálbüntetés, akkor maradna a tanú megfélemlítése a megölése helyett!!

En ugy érzem, hogy benned egy valamifajta személyes csalodás lakozik. Ha ez igaz, akkor érthető. En a romai jogot nemigen ismerem, de az angol-szászt annál jobban. Itt nem attol fugg egy ember élete, hogy a bíró éppen mit reggelizett, vagy beszólt-e neki reggel a felesége. Kétségtelenul nagyon sok (tulsok) beleszolása van a tárgyalás menetébe (lásd O.J. Simpson cirkusz per), de a végső dontés mégsem az ové, hanem a 12 duhos emberé. Ezek véleményét viszont befolyásolni lehet. Viszont bármelyik jurornak egyedul joga van alapjában megváltoztatni az itéletet. Es ez helyes. Felmentés esetében nincs és nem létezik ugyészi fellebezés. Viszont bunos verdict esetében a bironak joga van felmenteni. Amerikában átlagban tizennégy (14) forumon megy keresztul a halálos itélet mielőtt azt végrehajtanák. Ez. kb. 10 év.

Három valódi problémát látok: 1. Ha mégis ártatlan volt az illető. A móri bankrablás esete híres példa nálunk a bíróság inkompetenciájára. Erre persze azt lehet mondani, hogy ilyen esetben bírói műhiba történt, mint ahogy annak is ki vagyunk téve mindannyian, hogy orvosi műhiba segítsen át egy jobb világba. Csakhogy az orvosi műhiba miatt az orvos számonkérhető, egy bírót viszont semmilyen arányos szankció nem fenyeget a tévedése miatt. Ezért nem ülnek még nálunk az ötvenes évek vérbírái sem, de pl. az a bíró sem, aki elítélte a Kaisert. 2. Dosztojevszkij fölvetése a Félkegyelműben, hogy egy gyilkos senkinek nem tud akkora szellemi szenvedést okozni, mint az állam a gyilkosnak, tehát a szemet szemért elve lényegében nem működik. Egy áldozat ugyanis az utolsó pillanatig tud reménykedni, hogy valahogy mégis megússza - a gyilkosnak nincs akkora hatalma, hogy ezt a reményt is kioltsa. Ezzel szemben az államhatalomnak van. A halálra ítélt gyilkos pontosan tudja, hogy nincs remény, már csak két perc, már csak egy, már a fején a zsák... Jogos fölvetés, és olyan ember írta, aki volt halálra ítélt, tudniilik maga Dosztojevszkij, de erre mégis azt mondom, hogy technikai kérdés. Ki kell találni egy olyan kivégzési módot, amiben az elítélt 10% eséllyel megússza. Pl. 9 fecskendőben méreg van, egyben desztillált víz. 90% eséllyel így teljesül a társadalom elvárása, a gyilkos meg az utolsó pillanatig reménykedhet a 10%-ban. 3. Végül Franz Werfel fölvetése a Halljátok az Igét!-ben, hogy a társadalom tisztességtelen egy kiválasztott hóhérral szemben, akit egyfajta bűnbakként használ: saját bosszúvágyát, ölési szándékát általa kiéli, de mert érzi, hogy valami mégsincs rendben, mélyen megveti a hóhért. Werfel ezért nevezte tisztességes kivégzési módnak a bibliai megkövezést: azok öltek, akik az ítéletet kimondták. Erre is azt mondom, hogy technikai probléma. A megkövezés modern megfelelője a kivégző osztag. Egy halálos ítéletet csak akkor lehet végrehajtani, ha adott határidőn belül elegen jelentkeznek a kivégző osztagba. Összefoglalva azt mondanám, hogy korrektül végiggondolva a kérdést, és jónéhány mai jogi dogmát, pl. a bírák számonkérhetetlenségét föladva végülis lehet létjogosultsága a halálbüntetésnek egy modern társadalomban.

"A fajodra jellemző viszont." Fajod neked van. Korcs. Mint a kutyádé. Te hányadék.