Veszélyben a demokrácia

„Ha a nacionalizmus érméjének egyik oldala a magyar etnikai identitás túlzott hangoztatása a határokon túl, a másik oldala a hazai kisebbségekkel szemben tanúsított intolerancia. Kormánytisztviselők részéről is mind hangosabban hallható az érvelés, hogy amíg a zsidók számára a XX. század tragédiája a holokauszt volt, Magyarország számára az 1920-as trianoni békeszerződés, amely új államok határait húzta meg a legyőzött Osztrák–Magyar Monarchia kárára.

Ez az összevetés sértő és zavarkeltő. Trianon kapcsán a kisebbségi magyarok soha nem váltak a kiirtás szándékának célpontjaivá, tömegygyilkosság áldozataivá. Ráadásul ez az érvelés a magyar illetve zsidó identitást egymást kizárónak mutatja fel. Holott 400 ezer zsidót hurcoltak el Magyarországról Ausch witzba, több mint tízezret lőttek a Dunába. Ők nem voltak magyarok? Miként lehet, hogy ez nem tragédia Magyarország számára?

Elsöprő többségét a kormány arra is felhasználta, hogy teljesen új alkotmányt fogadtasson el, amelyet az Európa Tanács jogi szakértőkből álló, a törvényeket a demokrácia tükrében vizsgáló velencei bizottsága bírálattal illetett. (...)

Magyarország 1989-ben még ösztönző erőként állt a demokrácia és az emberi jogok védelmezői előtt szerte a világon. Ma mélyen aggódom a fejlemények iránya miatt. Megértem, hogy egy új kormánynak olykor időre van szüksége, hogy kiismerje magát, és remélem, hogy tanúi leszünk bizonyos budapesti kiigazításoknak. De egyúttal azt is remélem, hogy az átalakulás útját kereső más országok tartózkodnak a magyar modell követésétől.”