Mandoki: Az integráció a bevándorlók felelőssége
A Nyugatra „disszidált” rockzenész azt írja, mivel akkoriban egy szót sem beszélt németül, az első dolga volt, hogy minden szabad percében tanuljon németül.
Előbb volt a kormányzásként eladott vak csapkodás, most már annak a kendácsolásnak a foltozgatása folyik. Glettelés. Visszaút nincs.
„Az egész adócsökkentés elvileg azért volt, hogy az állami újraelosztás szintje csökkenjen. Ennek a gondolatnak a gyökere, hogy az állam szükségszerűen korlátoltabb, mint a polgárok összessége, nem látja át az ország egészét. Ezért a döntések nagyobb hányadát bízza azokra, akiket érdekel, és akik ezzel foglalkoznak. Most viszont már egyértelmű, hogy a Fidesznek esze ágában sincs a vállalkozókra bízni a legalapvetőbb döntéseket sem, hanem jobban akarja tudni, milyen bérszint mellett éri meg egy gyár üzemeltetése. Nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal.
Mint a hazugságspirálok általában, ez is egyre újabb és nagyobb problémákat hoz magával. Az elvárt emelést nem teljesítő cégek egyik büntetése, hogy nem pályázhatnak közbeszerzésekre. Tehát az állam a saját vásárlásaiból zárja ki a legversenyképesebb vállallkozókat. Ugyanazért az áruért többet fog fizetni, közpénzből. Azt meg szintén csak a begyűrűzés után fogjuk szemügyre venni, hogyan hat az ilyen erőltetett béremelés az inflációra. Majd megint hazudunk valamit, és reméljük, hogy elég lesz.
Végül ott az egész mechanizmusnak a legundorítóbb vetülete, a szelektív szopatási potenciál. Nyilvánvaló, hogy megint egy betarthatatlan szabályozást sikerült megalkotni, hiszen van elég vállalat, sőt egész szektorok, ahol nem jön ki a fizetésemelés, adócsökkentés ide vagy oda. Sőt van, ahol a minimálbér fenntartása is gondot okoz, vagy akár csőddel fenyeget.”