Történelemhamisítás - Az első válság

„Következhetne egy döntetlen körüli választás, amelyből később alakulhatna a mai ellenzék valamilyen összeállásából egy másik kormány, vagy maradhatna a Fidesz egy átalakult, nagykoalíciós formában. De ilyesmi ma már ki van zárva, csak az emberek nem tudják. Ha ugyanis valami ilyesmi bekövetkeznék, akkor teljes Trianon vagy teljes 56 utáni megtorlás jönne, ami a magyarság végét, nemzetkénti halálát jelentené. A válság többek között abban is áll, hogy a nemzet nem tudja, hogy ennek a tökéletlen kormánynak, ennek a kibontakozó rendszernek nincs alternatívája. És gyakorlatilag sem képzelhető el, hogy Gyurcsányból, Bajnaiból, Mesterházy Attilából, netán Schifferből vagy Vonából valaha kormányfő legyen. Ilyen lehetőséget a történelem egyszerűen nem kínál. Mert a mélyre süllyedésnek is van határa. Mert egy társadalom a biztos halált nem választhatja.

Miben áll tehát a válság, ha a kormányt nem fenyegeti leváltás? A megalapozás elmaradásában. Abban, hogy egy elégedetlen, hitetlen társadalom az egyetlen lehetséges kormányt rövid távú kormányzásra kényszeríti. Abban, hogy beáll a lent és fent régi állapota, megpróbáljuk ugyan csökkenteni az államadósságot és a társadalom eladósodottságát is, de kinnmaradunk a hitelpiacon és a nyomás, az alsó morgás hatására akaratnélkülivé válunk, viszszabontjuk magunkat liberálisra.

A válság roncsol. Azért veszélyes, mert egy még lényegében roncstársadalmat roncsol. Elroncsolja magát a kormányt és hátráltatja, sőt esetleg meg is akadályozza radikális intézkedéseinek végrehajtásában. A liberális elitnek, a törpe kisebbségnek „szerzett joga” ez a megakadályozás. A törpe kisebbség elérheti, hogy a kormány feladja a magyar élet teljes átalakításának programját. Az emberek nem értik, nem fogják föl, hogy a forradalom, a teljes változás feladása maga a nemzethalál.

A magyar társadalom eljutott abba az állapotba, amelyben minden szervét meg kell operálni. Amelyben mindent meg kell változtatni az életében, hogy megmaradjon. Ezt pedig a régi, liberális eszközökkel nem lehet elérni. Ehhez radikalizmus kell. Mert a magyarság előtt nem áll másik lehetőség. Trianon katasztrófája, ötvenhat leverése és az utána következő borzalmas emberromlás, majd az első rendszerváltási kísérlet kudarca után nincs más lehetőség, csak a teljes megújulás. El kell felejteni azt az egész hamis, álliberalizmuson alapuló demokráciát, azt a piacgazdaságnak mondott rablógazdálkodást, azt a négyévenkénti manipulált választásokon alapuló idegen elit uralmat, ami az utolsó húsz évet betöltötte. Mindent ezzel szemben kell elképzelni. El kell felejteni azt az Európát, amelyhez csatlakoztunk, amely akkor már nem volt az, aminek hittük és minden egyes embernek magának is meg kell újulnia. Magyarrá kell válnia a magyarnak.”