Ingyenrendőr nincs

„A korai nyugdíj nem olyanféle jog, mint a vallásszabadság, ami minden körülmények között, örökkön örökké jár. Inkább olyan, mint a cégautó, amit le lehet költségelni, és ugyanakkor vonzóbbá teszi az állásajánlatot. Ha a cégautó már nem akkora buli, akkor valami mást kell helyette ajánlani ahhoz, hogy a megfelelő embert megtalálja és megtartsa a munkaadó. A legtisztább minden susmus és félrekönyvelés nélkül emelni a fizetését. Vagy legalább a kilátást fenntartani, megteremteni a lehetőséget, hogy az ügyesebb többet keressen, mint a rosszabb. Ha a szerződést ennyire egyoldalúan módosítja a kormány, akkor nemcsak mérgesek lesznek a rendőrök, de a gyerekeiket is lebeszélik a pályáról. Arról nem is szólva, hogy esetleg áthárítják a költségeket a fogyasztókra.
 
Száztízezer forint ugyanis, lássuk be, elég sovány ajánlat annak, aki jogot tanult ember, sőt a jogot adott esetben fizikailag, fegyverrel érvényesíti, annak minden felelősségével. Veszélyesen közel van a minimálbérhez, amit bárkinek kötelező kifizetni bármilyen munkáért. A rendőr, az nem bárki, hanem valaki. Túl sokat bízunk rá ahhoz, hogy ne fizessük meg. Vagy túl sok rendet akarunk ennyi pénzért, ahogyan túl sok szárnyvonalat, kórházat és iskolát. Lehet, hogy az a dolgok rendje, hogy a rendvédelmiek egy része leszerel, és a munkáját a továbbiakban prémium szolgáltatásként, Közbiztonság+ előfizetéssel veheti igénybe, akinek futja rá.
 
A tiltakozásnak ugyanakkor van a mostaninál eredményesebb, kulturált, és immanensen becsületes módja. Ezt a Magyar Rezidensszövetség mutatta be, füstbombák és hasonlók mellőzésével. Ők azt üzenték, hogy ha nem fizetik meg őket, akkor tömegesen lépnek le. Hiába a nyivákolás, ezt nyugodtan megtehetik, a magyar orvos elvándorlása ugyanolyan természetes jelenség, mint az, hogy kínai játékot veszünk a gyereknek. Pontosan ugyanaz a globális versenyképesség játszik itt, amire Orbán (és Bokros, és Gyurcsány, és Kóka) hivatkozott a megszorítás indoklásául.”