Hivatalos: Gyurcsány emberének áll Tarjányi Péter
A biztonságpolitikai szakértő közösségi oldalán jelentette be a hírt.
A Mandiner publicistájának nem ártana ismernie az elmúlt 60 év cigánykutatásait. Ha nem is az összeset, de legalább egy részüket.
Érdeklődve olvastam a Mandineren megjelent, Cigányok ideje című írást. Számos fontos kérdésre reflektál az írás, ami igen örömteli, de igen komoly hiányosságai is vannak, ezekre szeretnék konstruktívan reagálni, mert a cigányokról szóló őszinte párbeszéd, és a problémák felfedése és kibeszélése valóban nélkülözhetetlen előfeltétele a cselekvési tervek megfogalmazásának, így a társadalmi feszültségek csökkentésének.
„Megbomlott, elenyészett a cigány nemzetségek, nagycsaládok hagyományos vezetőinek tekintélye és ezzel elúszott a renitensek féken tartásának esélye is.”
Ez egy vizsgálandó hipotézis szerintem. Értelmes a felvetés, de egyelőre nincsenek erre a kérdésre vonatkozó megnyugtató válaszok, részben azért, mert nincsenek erre vonatkozó nagymintás kutatások. Szerintem abban is igaza van a cikk írójának, hogy nagyon nehéz egy olyan etnikai közösségnek az önérvényesítése, amelynek nincsenek hiteles, elfogadott és felhatalmazott képviselői.
„Ha baj van, két kérdés szokott felmerülni. Az első, hogy ki a felelős? Erre röviden annyit lehetne válaszolni: a kor, korunk, tehát mindenki.”
Itt azért fontos megjegyezni, hogy egyrészt a nem cigány fiatalok is elképesztő bravúrokra képesek, elég például azokra a kaposvári fiatalokra gondolni, akik megölték társukat, mert „eltávolodott tőlük”, majd a közeli tóba dobták holtestét, és boldogan játszottak tovább. Vagy a pécsi egyetemi lövöldöző se cigány származású. A médiában az iskolai erőszak is egyre nagyobb nyilvánosságot kap. Tehát azt akarom hangsúlyozni, hogy fiatalok értékvesztése nem etnikai probléma. Arra viszont helyesen mutat rá a cikk, hogy ott, ahol az állam nem képes betartatni az együttélési normákat, ott csak a zárt közösség képes azokat kikényszeríteni, ahogy Coleman gyönyörűen leírta. Ha viszont egyik feltétel se adott, akkor bizony a „mindenki harca mindenki ellen” állapot jelenik meg.
„Az emberi jogok védőinek több típusát ismerjük. Az első a szociológus. Ez az az ember, aki kérdőíveket nyújt át a cigányoknak és nem cigányoknak, majd a kérdőívek kiértékelésével megállapítja, hogy a magyarok nem szeretik a cigányokat.”
Az érvelés ezen része sértő, és demagóg. Igaz ugyan, hogy a szociológusok egy része kérdőíveket használ az információszerzéshez, de a társadalomtudósoknak csak egy része elégszik meg azzal, hogy leírja a jelenséget, miszerint a „magyarok nem szeretik a cigányokat”. Ezt nevezhetjük leíró szociológiának. Természetesen megkérdőjelezni ennek a fontosságát nem vall pallérozott elmére, hiszen a helyzet megismerése nélkülözhetetlen előfeltétele a magyarázó mechanizmusok feltárásának. És itt csúsztat a cikk szerzője, ugyanis a szociológus – ideális esetben - nem politikai aktivista, és nem is jogvédő és nem képviseli senkinek az érdekeit. Feladata, hogy leírja, és megértse a társadalom működését, ahogy tette azt például a cigányok kapcsán Kemény István, Havas Gábor, Janky Béla, Kertesi Gábor, Kézdi Gábor, Dávid Bea, Virág Tünde és még sokan mások. Őket nem lehet azzal lesöpörni, mint a Népszabadság hasábjain hadakozó Ladányit, hogy politikai aktivisták. Ahhoz, hogy ilyen erős állításokat fogalmazzon meg, a Mandiner publicistájának nem ártana ismernie az elmúlt 60 év cigánykutatásait. Ha nem is az összeset, de legalább egy részüket.
Ki a cigány?
Az is komoly hiányossága a cikknek, hogy egységesen beszél a cigányok integrációjának problémáiról, mikor egyre jobban nyilvánvalóvá válik, hogy nincs értelme egységes cigányságról beszélni. Egyrészt teljesen más a gazdasági aktivitása, illetve a segélyekre való rászorultsága a fővárosban élő cigányoknak, mint egy borsodi zsákfaluban élőnek. Továbbá teljesen más nyelve, szokása van az 500 éve a mai Magyarország területén élő muzsikus cigánynak, mint egy XIX. század második felében Szlavóniából betelepített, román nyelvjárást beszélő beásnak, vagy a romani nyelven beszélő oláh cigánynak.
Megoldási javaslatok?
„Tudjuk, széles társadalmi támogatottsága lenne az erőszakos megoldásoknak (munkatáborok, internálás, kényszerfoglalkoztatás), de akkor megbombázna bennünket a NATO.”
Kedves cikkszerző! Magát konzervatívnak deklaráló értelmes ember ilyen kijelentést még viccből se tegyen. Nem BAZDMEG! Nem azért nem internáljuk a cigányokat, mert a NATO összevonná a szemöldökét, hanem, mert nem vagyunk fasiszták! Az általad „puha megoldásnak” nevezett módszer pedig, ha lassan is, de igenis működik. Persze azon nem lehet segíteni, ha egyes régiókban tönkrement az ipar, vagy a kedves – nem cigány – vállalkozók úgy privatizálták a gyárakat, hogy utána emberek tömegei maradtak munka nélkül. Ott hiába tanul a gyerek, lehet papírja arról, hogy szabó, vagy esztergályos, nincs igény a munkájára, függetlenül attól, hogy az illető cigány származású.
„Si tacuisses, philosophus mansisses.” (Boethius)
Aki ilyen szinten nem ismeri a hazai viszonyokat és kutatási irányokat, az talán bölcsebben tenné, ha inkább csöndben ülve palástolná ismeretei hiányát, mert tudatlan vagdalkozásával nem hogy nem segíti, hanem egyenesen gátolja az értelmes párbeszéd kialakulását, a higgadt hangnemet. Ezek pedig nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy érzelemmentesen fel tudja mérni a tudós, a politikus, a civil a cigányság helyzetét és a kapcsolódó társadalmi feszültségre értelmes válaszokat tudjon adni. Hiszen nekünk és a cigány magyaroknak egyaránt szükségünk van a megbékélésre, közbiztonságra, egyenlő elbánásra.