Biszku-ügy: most már elég volt a csendből

„Ön hosszú ideje foglalkozik a Biszku-üggyel, arról azonban eddig keveset hallhattunk, mi volt a szikra, mely elindította a folyamatot. Skrabski Fruzsina és Novák Tamás Bűn és bűntelenség című dokumentumfilmje, esetleg a Biszku ellen tavaly augusztusban tett feljelentés?

Így konkrétan egyik sem. Annál inkább a Biszku Bélával készült Duna TV-s interjú. Hágában hallgattam végig, és amikor a volt belügyminiszter kijelentette, hogy az igazságszolgáltatás teljesen független módon működött, elgondolkodtam. Egy nemzetközi büntető törvényszéken dolgozom, s az ott tárgyalt ügyekben a vádlottak hasonlóképpen védekeznek. Nehezen tudtam elhinni, hogy egy belügyminiszter, főleg akinek akkor hatalom összpontosult a kezében, ne legyen felelős semmiért. Ezt követően kezdtem el komolyabban utánanézni először az úgynevezett igazságtételnek. Minél jobban beleástam magam az archívumok anyagaiba, annál nyilvánvalóbbá vált, hogy amit mi igazságtételnek nevezünk, az alatt pusztán az anyagi kárpótlást és az ítéletek semmisségének a kimondását kell érteni, komoly és következetes felelősségre vonást azonban semmiképp. Az úgynevezett sortűzperekben az akkori miniszterek, katonai bizottsági tagok a tanúk, míg a kiskatonák a vádlottak padján ültek. A salgótarjáni ügyben Strausz János bíró úr már 1995-ben furcsállta, hogy az ügyészség miért nem emelt vádat a felső vezetőkkel szemben. A sortűzperek nélkül a Biszku-ügyet nem lehet megérteni.

Úgy gondolja, hogy már ezeket az ügyeket sem rendezték megfelelően?

Ezek az eljárások a nemzetközi jogra alapultak, de ahogy azt már többen megírtuk, az ítéletek sok kívánni valót hagynak maguk után. Az, hogy néhány ügyben egyáltalán eljárás indult, nagyrészt a Deport ’56 nevű szervezet áldozatos munkájának, főleg a néhai Szerdahelyi Szabolcs és Róth Miklós uraknak köszönhető. Az ügyészség például az ő nyomásukra nyújtott be egy felülvizsgálati kérelmet a Legfelsőbb Bírósághoz, aminek egy öttagú bírói tanács helyt is adott, ennek köszönhetően megkezdődhettek az eljárások. A jogi helyzet azonban teljesen rendezetlen volt akkor és maradt mind a mai napig. Egyszerűen nem történt meg ezeknek a nemzetközi bűncselekményeknek a magyar jogba történő átvezetése, így a bíróknak, ügyészeknek nagyon kevés belső jogi fogódzkodójuk van.”