Egy az alaptörvény

Érdekes jelenség, amikor egyes, khm… „közéleti szereplők” megnyilatkozási vágya eltompítja önnön éleslátásukat. Amikor „szakértők” a mondjunk-valami-nagyot-és-meglepőt életérzés hevében szakmai köntösbe bújtatnak nyilvánvalóan torzított álláspontokat, melyre aztán a laikus közvélemény térdét csapva ráharap – nahát! És most ténylegesen nem a csurkai „a szakmaiság bolsevista trükk” alaptézise mondatja velem, hogy némileg nagyobb távolságtartással illene kezelni ezeket a beavatottság illúzióját keltő kommentárokat.

Mostanság az alkotmányjog területén dívnak fentiek. Az persze még hagyján, hogy hazai és külföldi újságírók írnak nonszenszeket az új alaptörvényről – legutóbb például a „tekintélyes brit napilap” –, az azonban annál meglepőbb, amikor ugyanezt teszik végzett jogászok. Pláne olyanok, akiket előszeretettel szólaltat meg a politikai sajtó egy adott szegmense, s akinek szavait habozás nélkül veszi át a fideszdiktatúrát – ugyebár – elvtelenül kiszolgáló nemzeti hírügynökség.

Dr. Kolláth György (impozáns kép róla MSZP-s rolluppal a háttérben itt) szerint ugyanis azáltal, hogy az új Alaptörvény nem rendelkezik a most hatályos Alkotmány hatályon kívül helyezéséről expressis verbis, 2012. január 1. után egyszerre párhuzamosan két alkotmány is érvényes és hatályos lesz Magyarországon (aki nagyon akarja: a Magyar Köztársaságban). „Ez botrányos szakmai baki” – mutat rá a jogi ügyekben bennfentesnek látszó Kolláth.

Minden tiszteletem az egyetemeken is államvizsgáztató tanár úré, de most mellélőtt.

Három okból is.

1. Ami a legkézenfekvőbb: a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény önmaga mondja ki ideiglenes jellegét. Ennek preambulumbeli megnyilvánulása a következő mondatrész: „Az Országgyűlés - hazánk új Alkotmányának elfogadásáig - Magyarország Alkotmányának szövegét a következők szerint állapítja meg”. Tehát a preambulum – mely része a jogszabálynak, tehát normafunkcióval rendelkezik – explicit módon hivatkozik egy új alkotmány elfogadására, s arra, hogy csak addig „állapítják meg” az ideiglenes szöveget.

2. Mivel fentiekbe még bele lehet kötni – hiszen az „elfogadás” már megtörtént, még sincs hatályon kívül helyezve az Alkotmány – menjünk tovább. Az új Alaptörvény „Záró rendelkezései” a következőket tartalmazzák: „az ezen Alaptörvényhez kapcsolódó átmeneti rendelkezéseket az Országgyűlés […] külön fogadja el”. Az átmeneti rendelkezések elfogadásához kétharmados többség szükséges (Záró rendelkezések, 2. pont). Tehát maga a szöveg szól arról, hogy az átmeneti – így a jelenleg hatályos Alkotmány hatályon kívül helyezésére vonatkozó – rendelkezéseket egy másik, minősített többséget igénylő törvényben fogják rendezni.

3. Harmadrészt, csak az okoskodás kedvéért. A római jogból eredeztetett alapelv a lex posterior derogat priori – azaz a későbbi törvény lerontja a korábbit. Ha nagyon elméleti – értsd: szakértői – síkra szeretnénk terelni a dolgot, az erre való hivatkozással is megingatható Kolláth György eszmefuttatása.

Az Alaptörvényre adott valóban szakmai kritikáknak helyük van és megfontolandóak. A csípőből odahintett értelmiségeskedéseknek kevésbé.

(Update: a Fidesz időközben reagált Kolláth állításaira)