Itt az új felmérés: mutatjuk, kikre tekintenek barátként az oroszok!

Érdekesség, hogy pár év alatt sokat változott Kína és az Egyesült Államok megítélése is a szemükben.

Az Astoriában mutatták be Paul Lendvai Az eltékozolt ország című könyvét, amelynek méltatása közben elsírta magát Závada Pál író és laudátor.
„Závada közölte, hogy támadás indult a demokratikus intézményrendszer és nevében a köztársaság ellen is, hogy egy virtigli nyilas párt került a parlamentbe, hogy Gyöngyöspatát megszállták a szélsőjobboldali, paramilitáris hordához kötődő rendfenntartó, egyenruhás erők. És amikor hallottam a szenvedélyesen olvasó Závadát fordító hölgy szájából teljesen hűvösen elhangzani azt a szót, hogy maschiren, egyből világos lett, hogy miként születnek azok a nyugat-európai cikkek arról, hogy Magyarország egy bacilus, ahová visszaköltözött a harmincas évek szelleme. Mert így a tolmácsra támaszkodó tudósító nem tudott mit kezdeni a kiszólással, az összekacsintással. Ha ezután a laudátor egy Ady-vers elszavalása közben – mint ahogy csütörtökön Závada – még el is sírja magát, akkor már meg is van győzve. (...)
A rendszerváltás óta eltelt húsz évet hivatott összefoglalni a mű, amelynek borítóján ott volt az 1990 óta színre lépő hét magyar miniszterelnökből négy, hátoldalán pedig a 2006 őszének csuklyásai. Meglepetésekre persze ne számítsunk: képzeljük el a könyvet úgy, mint egy féligazságokra szakosodott közíró 220 oldalas cikkét benne az ismert és ezerszer ismételt csúsztatásokkal és a jól bevált kettős mércével.
Például: Sólyom László 2006-ban túllépi szerepkörét, amikor morális válságról beszél, a fél oldalban összefoglalt taxisblokád kapcsán szó sincs Göncz alkotmányellenes lépéseiről, az SZDSZ irreális és felelőtlen követeléseiről vagy a sötét és gyanús titkosszolgálati elemekről. Aztán: Lendvai ugyan elismeri, hogy öt évvel ezelőtt brutálisan léptek fel a rendőrök, ám a Demszky Gábor által ezért a brutalitásért kitüntetett Gergényi Péter neve még csak nem is szerepel a könyvben, ahogy csupán egy lábjegyzetet ért meg a minden önkény ellen fellépő elemzőnek az, hogy két ember szemét kilőtték gumilövedékkel. Ennél jóval viccesebb, hogy az egykori Szabad Nép-tollnok azt a Népszabadságot nevezi korábbi kommunista pártorgánumnak, amelynek évekkel később ő maga volt lapombudsmanja.”