A beton repedt a lábunk alatt

Mióta élsz Japánban?

2010 augusztus óta élek itt, japán férjemmel.

A földrengés és cunami által sújtott területen élsz: hogy érintett titeket a katasztrófa?

Fukushima prefektúra Iwaki városában élünk, a Csendes-óceántól 6 km-re, az erőművektől 40 km-re lakunk. A Richter-skála szerinti 9-es, felszínen mért 6+-os erősségű rengést éltünk át.

Éltél már át korábban földrengést?

Kisebb, Richter szerinti 6-os, 3-as, 4-es rengést többet is.

Lehetett számítani erre a nagy földrengésre?

A megelőző napokban voltak ugyan erősebb földmozgások, de erre a pusztító erejű földrengésre előre számítani nem lehetett. Nem találtak még fel olyan műszert, amivel prognosztizálni lehetne.

Mit éltél át a földrengés során?

Otthon voltam, új építésű, rengésbiztos házunk 9. emeletén. Pillanatok alatt nagy félelem töltött el, de hála Istennek nem estem pánikba. Az intenzív függőleges és vízszintes mozgások következtében a házunk erősen lengett, úgyhogy a bútorok össze-vissza csúszkáltak a szobában. Ösztönösen követtem a forgatókönyvet, amit a japánok gyerekkoruktól fogva ismernek, gázt elzárni (robbanásveszély elhárítására), ajtókat kinyitni (mert a falak, a plafon deformációja következtében beszorulhatnak a tokba), és asztal alá bújni (biztonságba a zuhanó tárgyak elől). Amikor kicsit alábbhagyott, leszaladtam a lépcsőn a ház elé, ahol már több kis csoport állt, viszonylagos nyugodtsággal, fegyelmezetten, egymást támogatva. Egy ismeretlen japán néni látva ijedtségemet, megölelt, pedig ez náluk egyáltalán nem jellemző kulturális viselkedési forma. A férjem a munkahelyén vészelte át a rengést, örültünk, amikor végre sikerült telefonon elérni egymást. Az intenzív rengések kisebb kihagyásokkal kb. 3 órán keresztül folytatódtak. Ekkor dőltek össze házak, tőlem nem messze, de egy aszfaltozó brigád pl. zavartalanul folytatta munkáját... A beton repedt a lábunk alatt, a parkba menekült idősek mégis úgy ültek a kempingszékeiken, mint ha a cseresznyevirágzást néznék...A közeli katolikus templom kertjében vártam meg, amíg a rengések alábbhagynak, azután férjemmel visszatértünk és rendet raktunk a lakásban.

Mi volt az első dolgod, amikor elmúltak a rengések?

Hálát adtam azért, hogy élünk. Az intenzív utórengések egész éjszaka folytatódtak, úgyhogy ruhában aludtunk, ugrásra készen. Ekkor megéreztem, milyen lehet azoknak a háborús övezetben élő népeknek, akiknek az egész élete ilyen ugrásra kész, folyamatos jelenidőben telik. És a földi élet mulandóságára is gondoltam, hogy most kell embernek lenni és szeretni, nem majd holnap...

A japán barátok, ismerősök mit tettek ekkor?

A japánok általában nyugodtabbak voltak, mint a külföldiek, mert ők ilyen szempontból együtt élnek a természettel, és tudják, mi a teendő, ha megmordul a föld. Ez viszont még nekik is erős volt. Mind visszatértek otthonukba felmérni a károkat: aki tehette, maradt, akinek nem volt hol, az rokonokhoz, vagy menedékhelyre ment.

Milyen veszteségek érték házatokat a rengés miatt?

A házunk új építésű, mély alap es speciális szerkezet biztosítja, hogy rengéskor ne omoljon össze. A talapzat mentén keletkezett körben egy 10-20 cm széles hasadék, vagyis a ház szintje a mély alappal ugyanúgy fix maradt, a körülötte lévő betonszint szakadt le róla es ment lejjebb.

A cunamit láttad, vagy a hírekben hallottál róla?

A cunami hullámai a mi városrészünknél gyengébben értek partot, és a domborzati viszonyok is védelmet biztosítottak, de néhány kilométerre tőlünk így is nagyon sok épületet sodort el. Fukushima prefektúra halálos áldozatainak száma jelenleg az 550 főt meghaladja, ebből több mint 200 fő iwaki lakos.

Hogyan értékeled az azóta eltelt időszakot? Tudsz-e személyesen tenni valamit, vagy a katasztrófa-elhárítókban kell bízni?

Amit személyesen tehetek, hogy megőrzöm a nyugalmam, és ugyanolyan fegyelmezetten végzem a teendőim, mint a körülöttem élők. A benzinünk kifogyott, úgyhogy jelenleg nem tudunk besegíteni a szállításban, de a Városháza jól szervezi a helyi segélyelosztást, a honlapjukon kértek lakossági segítséget, kisteherautót, és hozzá vezetőket, egy nap alatt elég ember jelentkezett. A cunami sújtotta területre vezető utak egy része még járhatatlan, vannak helyek, ahová külön engedéllyel lehet csak belépni, hogy ne zavarjanak a jóindulatú, de hozzá nem értők, és hogy haladjon a mentés és a helyreállítás. Bízunk a professzionális mentőcsapatok szakértelmében.

Sorbanállás vízért

Milyen az emberek hangulata, hogyan változott az elmúlt napokban?

Bár ránk még nem terjesztették ki a Bezárkózási Ajánlást, mivel a sugárzás szempontjából veszélyes 30 km-es körzeten kívül vagyunk, mi azért inkább nem járunk ki. Van feltankolva vizünk és ételünk, ha elfogy, vannak nyitva a környéken boltok, ahol korlátozottan bár, de lehet áruhoz jutni, és a vízfelvevő helyek listája is elérhető a neten (mint ahogy a sugárzási értékek országos listája is up-to-date). Akikkel eddig telefonon, neten beszéltem, és itt maradtak Iwakiban, mind nyugodtak, otthon várják a helyzet jobbra fordulását. A menedékhelyen lévőknek sokkal nehezebb, fáznak és tisztálkodási szerrel, élelemmel sincsenek mindig bőven ellátva. Iwaki 360 ezres lakosságából kb. 90 ezren hagyták el a várost, három fő okból: vagy mert elsodorta az ár az otthonukat, vagy mert a reaktorok 30 km-es körzetén belül vannak és a bezárkózás helyett a távozást választották, vagy mert alapból biztonságosabbnak látták távolabb költözni egy időre. Nekem nagyon sokat jelent az a sok szeretet, biztatás és érezhető jelenlét, amit az otthoniaktól, és ismeretlenektől is kapunk. A Japánban élő magyar és japán barátainkkal folyamatosan tartjuk a kapcsolatot és a lelket egymásban, jó, hogy tudunk már nevetni is.

Megvan mindenetek, amire szükségetek van?

Amire igazán szükségünk van, az mind adott: egymás, 100 liter víz, élelem. Net, áram és gáz is van, tudunk kapcsolatot tartani az otthoniakkal és az itteni barátokkal. A telefonvonalak is egészen jól helyreálltak. Neten, tv-n tudjuk ellenőrizni a környékbeli boltok nyitva tartását.

Mire számítotok a következő napokban?

Egyelőre kivárunk, imádkozunk és bízunk. A japán önvédelmi haderő tegnap, csütörtökön vetette be speciális tűzoltókocsiját, amivel 50-80 méterre meg tudták közelíteni a reaktort, és 30 tonna vizet tudtak belocsolni. Az eddigi, sikertelennek bizonyuló helikopteres vízhordás után ebben a módszerben bízik most mindenki. Minden nap 50 tonna vizet terveznek belocsolni ilyen módon a reaktorba, ami - ha sikerrel jár - tartós hőmérséklet-csökkenést eredményezhet. Ebben bízunk mi is.

(Fotók: Iketmatsu-Papp Gabriella)