A legcsekélyebb rasszizmus is undorító

„A Magyar Narancsban megjelent Az undor óráiban c. írás szerzője kiakadt az ön interjúján, amit a Süddeutsche Zeitungnak adott. Nagyon nem tetszett neki, hogy közölte, jól érzi itt magát Magyarországon. Még a lap címoldalán is utaltak arra, hogy ön megszámolta hány zsidó és hány cigány van a zenekarban. Mit szól ön ehhez?

Szerintem ebben a felheccelt hangulatban, ami Magyarországon uralkodik, mindenki megbolondult. Nem nekem kell szégyenkeznem amiatt, amit a német lapnak nyilatkoztam, hanem azoknak kellene, akik külföldről, külföldi újságírókhoz rohangálva gyalázzák az országunkat és a népünket. Az egyik külföldi újságírót három órámba telt meggyőzni arról, hogy Magyarország nem a pokol és főleg nem – ahogy egy angol újság írta - undorító kis állam, amelyből a bűz árad.

Schiff Andrást, aki a Washington Postban kifejtette:: szabadságszerető művészként aggódva figyelem, hogy a kirekesztés, a kisebbségek elleni agresszió és intolerancia tovább élésében Magyarország nagyon is élen jár Európában, ön meghívta Budapestre, vezényelje a Nemzeti Filharmonikusokat. Elfogadta az ajánlatot?

Sajnos még nem válaszolt. Én is szabadságszerető művész vagyok, de amit Schiff András, Fischer Ádám állít, az egyszerűen nem igaz. Magyarországon pontosan annyi rasszizmus, annyi antiszemitizmus és annyi antiromanizmus – ez utóbbi kifejezést Bari Károlytól tanultam - van, mint bármely más európai országban. A legcsekélyebb rasszizmus is sok, s undorító, de van. Mindenhol. Mégsem lehet egy egész országot hírbe hozni, besározni miatta. Az a helyzet, hogy minket külföldön – s ez természetes – kissé leegyszerűsítve látnak: a magyarok. Ez a sok botrány, rosszízű nyilatkozat az egész országra vet rossz fényt, s azt azért nem szeretném hagyni, hogy az országomat, Andrással, Ádámmal, Konrád Györggyel közös hazánkat és népünket gyalázza bárki! Egyszerűen nem tudom felfogni és megérteni, hogy lehet efféle jelzőkkel és ennyire lejáratni az országot amiatt, mert néhány befolyásos politikus és értelmiségi messzebb került a húsosfazék mellől. Fölöslegesen tömeghisztériát szítanak például a médiatörvény egyes, talán nem is a leglényegesebb pontjai miatt.”